A legtöbb embert sokkal inkább érdekli az, hogy mennyibe kerül a kenyér, hogy mikor kap fizetésemelést vagy, hogy milyen kedvezményeket biztosít neki valamely szolgáltató annál, hogy bonyolult és nehezen hozzáférhető adatbázisokat böngészhessen pénzmozgásokról, és megvilágosodhasson arra nézve, hogy melyik szervezet vagy magánszemély milyen módon és mértékben és hatásfokkal intézi be és kifizetéseit. Bár a világ nagy részén fontos hangsúlyt kap a különböző szereplők vélt vagy valós gazdasági simlizése, kevés társadalom lépi meg azt a nem túl bonyolult lépést, hogy átláthatóvá teszi az adórendszerét is – sok más piaci és gazdasági rendszerhez hasonlatosan. Norvégiában azonban hagyományosan magától értetődő, hogy nem csupán egyes szervezetek és alapok működése, hanem az ország teljes adórendszere átlátható, amelyben minden állampolgárnak joga van bárkinek az adóbevallását górcső alá venni.

Természetesen a skandináv országban sem töltik sokan idejüket napestig azzal, hogy különböző adóbevallásokat böngésszenek, az azonban, hogy a lehetőség adott, és bármilyen független forrás vizsgálhat bármilyen vélt vagy valós feltételezést, sokkal egyszerűbbé és természetesebbé teheti a mindennapokat. Addig ugyanis, amíg különböző hierarchikus és bürokratikus rendszerek megakadályozzák, hogy a nagyon is fontos financiális tények bárki által hozzáférhetőek legyenek, a mezei állampolgár mindig is az ilyen-olyan politikusok, szakértők és médiumok állításaira és találgatásaira fog hagyatkozni, amikor állást kell foglalnia a fel-felröppenő híresztelések kapcsán. Így azonban nem lesz soha lehetősége arra, hogy a tények valódi ismeretében saját maga alakíthassa ki véleményét, és tájékozott felelős állampolgárként hozzon döntéseket és lépjen fel.

A skandináv példa nem sok helyen vált népszerűvé. Az azonban kétségtelen, hogy a globális összehasonlításban igen magas adóterheket meggyőződéssel fizetik be az állampolgárok és vállalatok, akik tudják, hogy az átlátható és szolgáló állam valóban az ő érdekükben fogja elkölteni a befizetett koronáikat. Olyannyira fontosnak tartják az átláthatóságot, hogy amikor a közelmúltban felmerült, hogy alakítsák át a rendszert úgy, hogy mindenki láthassa, ki nézett utána az adóbevallásának, az indítványt rögtön elvetették. Az átláthatóság és demokrácia iránt elkötelezett északi polgárok ugyanis fenyegetettnek érezték volna magukat, ha például a főnökük adóbevallásának tanulmányozásáról az tudomást szerezve esetleg pórul járnak.

A norvégok tehát nem az adózási rendszert, a nagy adózókat vagy a döntéshozókat védik az egyszerű közemberekkel szemben, hanem fordítva. A sokszor elvontnak tűnő átláthatóságnak nagyon is gyakorlati haszna van a mindennapokban, az intézményekkel szembeni bizalom, az állampolgári részvételiség megélése ugyanis mind az állampolgárok termelékenységére, mind adózási moráljára jótékony hatással van. Az átláthatóság tehát hosszabb távon az életszínvonalat is emeli.