Nem csak a futtatók és gengszterek azok, akik éves szinten akár tíz milliót is leakasztanak egyetlen szexmunkásról, hanem a rend szilárd őrei, akik három éve akár 300 ezer Ft-os bírságot is kiróhatnak akár naponta többször is. A Szexmunkásos Érdekvédelmi Egyesülete által nemrég létrehozott erőszaktérkép számos joghézagra, visszaélésre, diszkriminációra felhívja a figyelmet, melyek az élet minden területén érdemtelenül kínokat okoznak azoknak a lányoknak és fiúknak, akik többségükben egyébként sem azért választották ezt a szakmát, mert a rengeteg remek lehetőség közül ez volt nekik a legszimpatikusabb.

A szexuális szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok és gyakorlat évek óta abszurd helyzetet teremt azoknak az embereknek, akik azt a –  Magyarországon legális – foglalkozást választják, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújtsanak másoknak. A szexmunka ugyanis legális, sőt, az érintettnek ki is kell váltania a vállalkozói igazolványt, ugyanakkor ez az egyetlen vállalkozás, amit az ember csak a saját tulajdonú lakásában folytathat, bérleményben nem. De ha esetleg van kiskorú gyereke, akkor ott sem, hanem csak egy másik – szintén saját tulajdonában lévő lakásban. Ez a helyzet teljesen életszerűtlen – a legtöbb lánynak valószínűleg eszébe se jutna, hogy ezt a szakmát űzze, ha egy vagy akár több lakása is lenne. A másik lehetőség ugyebár az utca, ahol elméletileg lehet – ha nem is dolgozni – de találkozni a klienssel – azonban a törvényi szabályozás ellenére a legtöbb magyar önkormányzat máig nem állapított meg türelmi zónákat a saját területén. Ez mulasztásos törvénysértésnek minősül – amiért például Ausztriában akár fel is oszlathatnak az önkormányzatot, nálunk viszont talán a papír mindent kibír, és a valóságban sok minden jogszerűtlenség felett szemet tudunk hajtani.

Persze csak akkor, ha a jogsértést magas státussal bíró polgár vagy maga az intézményrendszer követi el. A szexmunkások helyzetében pont ellenkező a helyzet. Mivel nem tisztázott hol lehet állni, és hol nem, sokszor olyan ingatlanok kínos közelségére hivatkoznak a rendőrök a bírság kiszabásakor, mint egy vasútállomás – ami igaz évek óta nem üzemel, be is van deszkázva, és senki nem jár a környékén sem. Ha pedig nincs a közelben még ehhez hasonló objektum sem, ami miatt magát a helyszínt lehetne problémássá tenni, akkor lehet találni más ürügyeket is. Az egyik szexmunkás például építkezési törmelék mellett állt, őt szemetelés miatt bírságolta meg a rendőr, egy másik pedig az út mellett, a füvön ácsorgott amikor magához intette a rendőr, majd amikor az útra lépett, azért bírságolta meg, mert „betonra lépni tilos!”.

A szabálysértési csekkek sorban érkeznek, és utána következhet az érintett leültetése – aki igazából egy legális szakma gyakorlója, nem drogdíler vagy embercsempész! És a börtönben is érkeznek tovább a korábbra datált csekkek, így a lánynak még arra sincs esélye, hogy dolgozzon közbe, és befizesse a kérdésesen megalapozottságú büntetéseket.

2012 előtt a hasonló eseteket még a bíróság vizsgálta, ma viszont már a rendőr maga dönthet. Hogy mi a motivációja abban, hogy minél több szexmunkást megbüntessen, arra vonatkozóan csak találgatni lehet – a rendőrök teljesítményét értékelő szempontrendszerekre ugyanis nem lehet rálátni. Nem tudjuk pontosan, hogy mennyiben elvárás a szexmunkások zaklatása, illetve hány forint bírság kirovásáért jár bónusz vagy előléptetés. Az viszont biztos, hogy a bírság egy része a rendőrség zsebét gazdagítja. Így a szexmunkások, akik az egyik legmegvetettebb szakma gyakorlói, és az életük számos területén szembesülnek erőszakkal és megkülönböztetéssel – a futtatók és gengszterek mellett a rendőrséget is támogatják.

Az egyesület szeretné, ha a jogszabályi környezet végre átláthatóvá és következetessé válna. Ha végre döntés születne, hogy a legális vállalkozók tevékenységét szűkebb területre szeretnék koncentrálni (valóban létező türelmi zónák), vagy inkább az a cél, hogy mindenütt hasonló arányban lehessenek jelen. Az a cél, hogy ne az utcán ácsorogjanak a szexmunkások (ami az ingatlanbérlés legalizálásával elérhető legyen), vagy, hogy az utcákon dolgozzanak. Döntések és következetes gyakorlat nélkül azonban a helyzet egyre méltatlanabbá válik.

Persze a szexmunkások nem túl népszerűek, sokak szerint bármi jogtalanság éri őket, arra biztos, hogy rászolgáltak. Ugyanakkor, ahogy más embereket, ennek a csoportnak a tagjait sem érdemes démonizálni. Nem bűnözők, adózó állampolgárok, gyerekeiket nevelő anyák, szüleiket támogató lányok és fiúk – akik ugyanúgy méltóak az emberi életre az alapvető emberi jogokra, mint bárki más. Ők azonban, sok más szakma képviselőivel ellentétben nem csak munkaidőben szembesülnek a munkájukhoz kapcsolódó nehézségekkel, hátrányokkal, hanem akkor is, ha orvoshoz mennek, akkor is, ha családtagokat látogatnak, akkor is, ha lakást keresnek, és akkor is, ha csak végig mennek az utcán. Ne álltassuk magunkat hát azzal, hogy a szexmunkások minden szenvedéséért csak a futtatók, a kliensek, illetve ők maguk a felelősök – bármennyire is nem szeretnénk szembe nézni a ténnyel, ez is egy olyan társadalmi ügy, mint a többi, nekünk magunknak is van felelősségünk.

Aki az erőszaktérkép történeteit megismeri, valamint a kapcsolódó videókat megnézi, talán saját maga is jobban megérti a helyzetüket azoknak, akik a testüket árulják.