A hőmérséklet 8 Celsius-fok. Sétálunk a tengerparton. A jéghideg vízben meztelen férfi fürdőzik. Egy viking leszármazott. Egy ugrásra tőlünk a Viking Múzeum. Benne óriási, temetkezési helyként szolgáló viking hajók, amiket telepakoltak csodálatos tárgyakkal, faragott szekérrel és szánokkal, ágyakkal, ruhákkal – mindennel, amire a túlvilágon szüksége lehet az elhunytnak -, mielőtt a földbe temették őket, ahonnan mintegy ezer év múlva kerültek elő. Ez a nagyszabású temetkezés az előkelőségeket, nagy harcosokat illette meg. A viking társadalomban állítólag különös helyzete volt a nőknek, akik - mai fogalmaink szerint - szinte teljes egyenjogúságban éltek. Az egyik hajó két nő sajátos koporsója volt. Találgatások szerint az egyik lehetett az úrnő, a másik a szolgálója. Hogy a két csontváz közül melyikük melyik lehetett, az a legmélyrehatóbb tudományos vizsgálatokkal is megállapíthatatlan. A halál után tényleg mindenki egyenlő. Norvégiában a halál előtt is. Persze ez költői túlzás, de az erre való törekvés nagyon erőteljes, és az elért eredmények is kiemelkedőek. Valamit tudtak a vikingek. És valamit tudnak a norvégok.