A Közmunkás Mozgalom tagjai tegnap levelet adtak át a Belügyminisztériumnak. Bár a beletörődés és a félelem egyre több közfoglalkoztatottat visszatart attól, hogy szót emeljen a jogaiért és az emberhez méltó munkakörülményekért, a Magyar Szegénységellenes Hálózat által életre hívott mozgalom tagjai még mernek játszani, kérdezni és képviselni azt, hogy dolgozó emberként számukra is élhető körülményeket kell biztosítani.

Milyen lehet vakként vásárolni, kismamaként munkát keresni? Milyen kihívások és szidalmak érnek egy közfoglalkoztatottat vagy egy hajléktalan embert? Mit érezhetnek, gondolhatnak a roma fiatalok, vagy a szexmunkások, a transzplantáción túlesett gyerekek szülei, az elítéltek gyerekei vagy bárki más olyan helyzetekben, amikről nekünk csak elképzeléseink lehetnek? A Norvégminta fesztivál keretében számos játék, őszinte beszélgetés és helyzetgyakorlat várja a látogatókat, akik valóban kíváncsiak arra, hogy milyen alternatívái vannak a másik embernek, és nem elégszenek meg azzal, hogy felszínes infók alapján, saját tapasztalatok nélkül megítéljék őket, megnyugtatva a lelkiismeretüket – nekem ehhez nincs semmi közöm. Aki eljön és bátor ahhoz, hogy kérdezzen és játsszon, ráébredhet, mennyi hasonlóság is van a különbözőségünkben.