Both Emőke, a Bagázs Egyesület elnöke szerint nem a helyzetet, hanem az embert kell elfogadni ahhoz, hogy a többségi társadalom és a cigány telepeken élők közötti távolságot csökkenteni tudjuk. A bagi telepen évek óta folyó munkáról és annak eredményeiről számolt be a Norvég Pecha Kuchán.

A roma fiatalok jövője – többek között – saját önszerveződésüktől is függ. A MORE roma- zsidó ifjúsági vezetőképző tréning záró táborára 20 hónapos együttműködés után került sor. Ez alatt a sajókazai és alsózsolcai Dr. Ámbédkar Iskola többségben roma diákjai vettek részt foglalkozásokon, képzéseken, melyeknek célja az önszerveződés elősegítése volt.

Hogyan működhet valóban független módon egy civil szervezet állami támogatásokból? Hogyan tehetjük aktívvá és felelőssé egy cigánytelep tagjait, ha a helyi segítők rendszeresen segélyekkel, adományokkal látják el őket? Hogyan tartható fenn egy cigánytelepi gyerekek délutáni fejlesztésével foglalkozó oktatási kezdeményezés, ha az okítók mind fizetett munkatársak. A Bagázs válasza szerint sehogyan. A Budapesttől 39 km-re lévő bagi cigánytelepen öt éve működő szervezet ugyanis nem vesz igénybe állami támogatást, adományok közvetítése helyett a helyiek aktivizálásával próbál változásokat elindítani, és diákokat fejlesztő foglalkozásait fizetett oktatók helyett önkéntes középiskolások és főiskolások részvételével valósítja meg – így a kiszolgáltatottság és a hátrányos helyzet konzerválása helyett azon dolgoznak, hogy valóban közelebb kerüljenek egymáshoz a cigánytelep lakói és a többségi társadalom. Ehhez azonban mindkét félnek fontos lépéseket kell tennie. Ahhoz ugyanis, hogy egy befogadó társadalomban élhessünk, mindannyiunknak – romáknak és nem romáknak, állampolgároknak és döntéshozóknak – felelősséget kell vállalnunk.

A közelmúltban megnyitott tárlat célja, hogy információval és tudással lássa el a látogatókat a Norvégiában élő cigánysággal kapcsolatban, és társadalmi párbeszédet kezdeményezzen a témában. A kiállítás dokumentumait három éven keresztül gyűjtötték, anyagát nagyrészt a norvégiai cigány közösség körében végzett személyes interjúk, filmek, fotók és hangfelvételek képezik. Noha a norvégiai cigány kisebbség az öt nemzeti kisebbség közül az egyik legkisebb, a velük szemben érezhető előítéletesség határozottan érezhető a többségi társadalomban.