Meglátogattam „Vidaråsen Village”-t, amely fogyatékkal élő emberek munka és lakóközössége, kb. 100 km-re Oslótól délre. A közösség a Camphill közösségek szervezetébe tartozik, amelyek először 1966-ban kezdték meg tevékenységüket Norvégiában. Látogatásom előtt nem sokat tudtam a Camphill közösségekről vagy teóriáról, nem is annak tanulmányozása, hanem a fogyatékossággal élő fiatalok önálló életvitelének kialakítása foglalkoztatott úgyis, mint a Williams szindrómás betegséggel élők szervezetének önkéntes támogatóját és tanácsadóját és úgyis, mint érintett szülőt.

Nehezen szabadulunk a megszokásainktól. Akár a kocsmai pultot támasztjuk rendszerint. Akár sérült gyerekünket figyeljük aggódva és tehetetlenül. Akár mások gyerekeinek szervezünk unalomig ismételt programokat. Akár ép gyerekünket akarjuk lepasszolni, hogy kávézni mehessünk a barátainkkal. Sokszor nem is gondolunk arra, hogy mindez máshogy is lehetne. Pécsen az elmúlt hetekben furcsa jelenetekre lehettünk figyelmesek. Kocsmákban lógó hiperlaza hipszterek textilcsíkokat vágtak izgatottan. A teljesen értelmetlennek tűnő tevékenység nem volt hiábavaló. A számos ember munkájának köszönhetően a múlt héten ugyanis megnyílt a pécsi Szabadkikötő kávézóban a város első, újrahasznosított textilből épült játszótere.