Civil szemmel

Norvégminta

Apa nélkül nem igazi?

2016. március 22. - Norvegminta

single_2.jpg

Ha gyerekedet egyedül nevelő anyaként családi jegyet akarsz váltani – sok helyen azzal szembesülsz, hogy nincs erre lehetőséged, ha nem tudsz felmutatni egy apát. Bár azt gondolod, hogy igenis van családod, a társadalom sokszor csak „csonka családként” tekint rád és gyerekeidre, és aligha kíváncsi arra, hogy milyen kihívásokkal szembesülsz nap mint nap. Az egyedülálló szülők (akiknek 86%-a nő) az elmúlt években-hónapokban kezdtek elindulni az önszerveződés útján – felismerve, hogy ha ők nem fognak össze, mástól sem várhatnak segítséget. Március 21-én az egyedülálló szülők világnapján, öt helyszínen rendeztek flash mobot, mellyel számos jegypénztárost, etika tankönyvírót és döntéshozót megcáfolva kiáltották világgá: hogy „az egyszülős család is család”!

Az egyedülálló szülőknek számos nehézséggel kell szembesülniük. Nehezebben kapnak munkát, általában kevesebb pénzből és időből gazdálkodva kell felnevelniük gyerekeiket, mint párjukkal élő társaiknak. Ennek ellenére a jelenleg jogszabályi környezet nem veszi figyelembe ezt a hátrányt. Bár az élet számos területén nem csak az érintett szülők, de gyerekeik is előítéletes megközelítéssel szembesülnek, mégsem tekinti őket sérülékenynek a rendszer. Így a nyári szünet alatt a gyerekek elhelyezését egyetlen plusz szabadságnap nélkül kell megoldania az egyedül álló szülőknek, és nem számíthatnak sem kiemelt tankönyv, sem étkezési támogatásra gyerekeik számára. Sőt, még arra sem, hogy családi jegyet válthassanak az arborétumba. Zámborszky Esztert, a Holdam Egyesület munkatársát ez a mélységesen felháborító élmény indította el azon az úton, hogy összeszervezze a Miskolcon élő egyedülálló anyákat, és elindítson egy önsegítő csoportot.

Lehet vitatkozni arról, hogy ki, mit tekint igazi családnak, hogy jó-e hogy a szülők nagyobb része válik el egymástól, mint száz éve. Ugyanakkor nem lehet elmenni a tény mellett, hogy egyszülős családok igenis nagy számban léteznek Magyarországon is, és mindannyiunk közös érdeke, hogy ezekben a családokban felnövekvő gyerekek is megkapjanak mindent, ami a sikeres élethez szükséges. „Ha a hagyományos családmodellt tartjuk csak megfelelőnek, akkor már a két szülő és gyerekek verzió sem mondható „normálisnak”, hiszen régen három-négy generáció élt együtt” – osztja meg fenntartásait Eszter a ma sokszor egyedül üdvösnek tartott családmodell kapcsán.

Az elmúlt időszakban sok miskolci anya vált tagjává az Egyedülálló Anyák Hangja kezdeményezésnek, ahol problémáikat és örömeiket egymással megosztva, egymást megerősítve, üzeneteiket megfogalmazva váltak igazi közösséggé.   A mostani flashmob ötletadói az elmúlt hónapokban sikeres fórumszínházi előadást is létre hoztak, amelyet számos bemutató alkalmával hosszú beszélgetések követtek. „Sokszor kaptunk olyan visszajelzést, hogy a nézők még napokkal az előadás után is az ott felvetett kérdéseken gondolkodtak.” – emlékezik vissza Eszter. „Számomra ez a legfontosabb eredmény. Ha az egyes emberekben elindulnak folyamatok, akkor azok egy idő után az egész társadalomra hatást tudnak gyakorolni.”

A témával kapcsolatban érintett civil szervezetek összefogásával céljuk egy országos hálózat kialakítása, amely a döntéshozás szintjén is képviselni tudja a mindezidáig szőnyeg alá söpört szempontokat. Március 23-án pedig már a Népjóléti Bizottság fogja vitatni az indítványt, amely az egyszülős családok családi pótlékának, tankönyv- és étkezési támogatásának emelését kívánja elérni. Szeretnék, ha hosszabb távon olyan erős és széles szövetséggé tudnának válni, mint a nagycsaládosok hálózata. Az érintettek száma ugyanis még az említett 20%-nál is nagyobb, ha hozzá számoljuk azokat a funkcionálisan egyszülős családokat, ahol a másik szülő külföldön vagy más városban dolgozik, így családja mindennapjaiban szintén nem tud részt venni.

A bejegyzés trackback címe:

https://norvegminta.blog.hu/api/trackback/id/tr888512326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

félszemű ló 2016.03.22. 16:03:25

vajon külön élő szülők esetében, ha a gyermekek az egyik félnél több időt töltenek, a másik szülő egyedülálló szülőnek számít?

besztercei 2016.03.23. 10:13:37

Az ilyen esetekre van a "csonka család" kifejezés, ahogy a két nemzedék együttélésére a "kiscsalád" (vagy szűk család), a több generációsra meg a "nagycsalád". Igaz, a családomban ezek a fogalmak kellettek is, mert mindháromra volt példa. Egyébként nálunk talán pont az becsüli meg leginkább a "nagycsalád" nyújtotta támogatást, akit egyedül nevelt fel az édesanyja. Megjegyzem: ami akkor még elfogadható volt (5 évesen este egyedül, 8 évesen "főzőcske", kulcsos gyerek), azért ma már a gyámügy harapna.

Az én korosztályomban többen úgy csinálták, hogy gyakorlatban együtt éltek a szülők, de nem voltak házasok, így fel tudták venni az egyedülálló szülőségért járó támogatásokat (tankönyv, szociális, ösztöndíj + pont stb.). Nem tudom, hogy most milyen a rendszer.

Családi jegy: a pénztárostól is függ, nálunk a múltkor a gyerek+nagymama+nagynéni felállásra ajánlotta fel, mert úgy olcsóbb volt.

onlajnok · http://www.onlajnok.com 2016.03.23. 10:28:45

A családi jegynél sehol nem az a feltétel, hogy apa+anya legyen jelen (vagy férj és feleség), mert mindkettő ellenőrizhetetlen. X felnőtt kell és X gyerek (általában 2-2).

FF 2016.03.23. 10:39:39

Bántja a szemem az a megállapítás, hogy az egyedülálló szülők 86%-a nő. Én elváltam, a gyerek az anyjával lakik, én egyedül, akkor én már nem számítok szülőnek?

Sanda gyanu 2016.03.23. 11:00:17

@FF: Lehet, hogy arra gondolt, hogy a válás után 86 %-ban az anyához kerül a gyerek. Pont. Ennyi és nem több. (Nehéz ezt megfogalmazni. Még azt is rizikós leírni, hogy a gyermekét egyedül nevelő szülő. Ha a másik fél fizet tartásdijjat, vagy él a láthatás jogával, akkor már jogilag nem beszélhetünk egyedül nevelésről, mert a másik fél is hozzájárult valamivel a gyerek neveléséhez.)

Medgar 2016.03.23. 11:03:11

@FF: Ez azért van, mert férfiként minimális esélyed van gyermekelhelyzési pert nyerni.

bElannaTorres 2016.03.23. 11:03:19

Én egyetértek, nagyon sajnálom azokat akik egyedül nevelik a gyerekeiket, tudom mennyire nehéz lehet, sok esetben a szegénységben. Reggel vinni, délután hozni a gyerekeket, közben rohanni a munkahelyre/ről. Estig mosni főzni, takarítani, tanulni, bevásárolni, időnként - és mivel a gyerek nő - tornacipőt, utcai cipőt, ruhát stb venni, nem könnyű, nagyon nem. Ismerek nőt aki egyedül neveli két gyerekét, alig jönnek ki a pénzből szívem szakad meg. De semmi pénzt nem kapnak az apától. Olyat is ismertem akit maximálisan támogatott a gyerek apja, de neki nem volt lakása, és az albérletárak miatt szintén nehéz helyzetben van. Nyilván sok teljes család is nehéz helyzetben van, de azt gondolom átlagot nézve mégiscsak sokkal nehezebb annak aki mindent egyedül csinál.

fizetekmegegysort 2016.03.23. 11:31:35

@Medgar: Ez azért nem egészen így van. Bár az tény, hogy nagyobb arányban ítélik a nőknek a gyereket, de nem 86-14 arányban, hanem 60-40 arányban. A különbség az önkéntes alapon anyánál hagyott gyerekek számában kersendő, magyarul azért az apák az esetek igen nagy részében nem is akarják, hogy náluk maradjon a gyerek.
"A képet azonban árnyalja, hogy míg a közös megegyezéssel befejeződő bontóperek 92 százalékában úgy egyeznek meg a felek, hogy a gyermek az anyánál marad, a vitás perekben a bíróság 60:40 százalékos arányban döntött az anyák javára. A vizsgált perek adataiból az is kiderül, hogy a perekben ítélkező bírák túlnyomó többsége nő.

A kutatók szerint feltehető, hogy a válófélben lévő férjek többsége inkább "önként lemond" a közös gyermek neveléséről, mert attól tart, hogy a bíróságon nincs esélye más döntésre, holott a fenti számokból kiderül, hogy nem olyan rosszak az esélyek, mint ahogy az a köztudatban elterjedt." (forrás: jog.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=11106&bejcim=Alulmaradnak_az_apak_a_gyermekelhelyezesi_perben&todo=/)

FF 2016.03.23. 11:37:57

@fizetekmegegysort: abszolút így voltam én is, saját lakás nélkül neki sem futottam a gyermekelhelyezési pernek. Inkább kiegyeztem közös felügyeletben.

fizetekmegegysort 2016.03.23. 11:40:51

@FF: Persze ez érthető. Nyilván az ember maximálisan a gyerek/ek érdekeit nézi. És mondjuk ha pl a lakás anyának van apának nincs, akkor nyilván logikus így dönteni. Aminek én örülök, hogy egyre több családnál látom, hogy ez csak formaság, és azért apuka igenis igyekszik minél többet a csemetével tölteni, amiben anyuka természetesen partner, így apák és gyerekeik nem csak két hetente találkoznak.

pocaklakó minimanó 2016.03.23. 11:47:49

Átlagos kisvárosi gimnáziumi osztály, 20+ tanuló.

EGY (ismételjük meg: EGY!!!) tanuló él olyan háztartásban, ahol mindkét szülő jelen van ÉS nincsenek családi konfliktusok.

Gyakori válások, családelhagyások, nagyszülők általi nevelés, nevelőszülők, akikkel nem jön ki jól az érintett, satöbbi, satöbbi.

Ennyi.

pocaklakó minimanó 2016.03.23. 11:50:15

Ezt a mintát adják tovább az elvált szülők a gyermekeiknek és a mintakövetés erősödik és aztán meg jön a panasz a gyermekekre, pedig a szülők önzősége és/vagy idiotizmusa és/vagy kényelemszeretete az oka a bajoknak.

Virenzuola · http://valodiegyenloseget.hu/ 2016.03.23. 13:50:53

@fizetekmegegysort: Nem egészen. Egyrészt, a 60-40 százalék az valóban igaz, az viszont nem, hogy az lenne az oka, hogy az apák ne akarnák, hogy náluk maradjon a gyerek. A legtöbben azt gondolják
1. nincs esélyük
2. mivel ezt a normát látják maguk körül, úgy érzik, hogy nekik is alkalmazkodni ehhez (az emberek gyakran negatívan ítélik meg azokat az apákat, akik bíróságra is mennek a felügyeleti jogért, mondván a gyereknek az anyánál van a helye)

A 60-40 arány pedig eleve nem mutatja meg, hogy mennyi esélye van az anyának, apának egy normális családban, hiszen a fenti okok miatt jó eséllyel olyan apák harcolnak bíróságon, akik valamiért azt gondolják, hogy mégis van esélyük (pl. mert az anya iszik, nem dolgozik, erőszakos stb.).

Virenzuola · http://valodiegyenloseget.hu/ 2016.03.23. 13:52:36

A cikkel is az a probléma, hogy természetesnek veszi, hogy az anyához kerül a gyerek és nem vesz tudomást arról, hogy épp azért van jóval több egyedülálló anya ilyen helyzetben, mint apa, mert az apaság alulértékelt.

fizetekmegegysort 2016.03.23. 14:09:20

@Virenzuola: Ne haragudj, de szerintem ez egy rossz vicc. Számomra az "úgy ítélem meg hogy nincs esélyem" és az "ezt a normát látom", az kábé a nem akarom szint abban az esetben, ha a gyerekemről van szó. Aki a gyereke kapcsán az esélyei meg a szokások miatt neki sem áll annak, hogy a felügyeleti jog legalább megosztott legyen, az mégis mennyire akarja? Jó lenne, de... azért egy gyerek nem olyan mint a színes tévé: jó lenne ha az enyém lenne, de az asszonynak szokták adni, mit fognak szólni a szomszédok ha még a tévét is elviszem? Ez azért eléggé komolytalannak hangzik.
Szerintem nem biztos, hogy az apák harcolnak ezekben az esetekben, egyszerűen ezek azok az esetek, ahol a két fél nem tud megegyezni. Hogy azért mert az egyik alkoholista, vagy azért mert apa sakkban tartja anyagilag anyát, azt tök mindegy. Ezek azok az esetek, ahol a bíróságnak kell mérlegelni. A normális esetekre írta a cikk a 92 %os anyánál maradást. Ami megint csak azt mutatja, hogy ha megegyeznek a felek, akkor is többnyire az anyánál maradnak a gyerekek. Ami arra enged következtetni, hogy azért annyira nem kapkodnak a hapsik az egyedülálló szülő státuszért, hisz a megegyezéses esetekben (ahol ugye se közvélemény, se esélylatolgatás) sikerül 8, azaz nyolc százalékban bevállalni a dedet. Ha igazad lenne, és az apák egyébként nagyon szeretnék a felügyeletet, csak a megítélés/esélytelenség lenne az ok, akkor logikám szerint a megegyezéses esetekben jóval magasabb arányban kellene lenni az apánál maradó gyerekeknek. Valószínűleg sok és összetett oka van ennek. Azért összességében nőként én azt tapasztalom, hogy épp úgy ahogy az apagyes után nem kapkodnak a férfiak, az egyedülálló apuka szerep sem népszerű, főleg, ha egy esetleges újrakezdésről van szó.

téridő2 2016.03.23. 14:33:59

Akinél gyermek marad, azt a gyerekek életereje sokkal erősebbé teszi. A nők válás után felszabadultnak, könnyebbnek, boldogabban érzik magukat - azon privlégium miatt is, hogy az élet továbbvitele -a gyermek(ek) - szinte minden nap 24 órán át, a hét 6 napjában velük egy fedél alatt van. De mi van a családból ténylegesen kitúrt, az életvitel továbbvitelétől megfosztott, azaz értelmetlen életet tengető apákkal, akik csak igen korlátozottan lehetnek együtt gyermekeikkel? Miért van az, hogy a férfiak várható élettartama 10%-kal rövidebb a nőkénél? Miért van az, hogy a hajléktalanok 90%-a férfi? Tehát a válás a férfiak zömének (akiktől elveszik gyereküket) gyász és közel tragédia!
Megtettek-e az elvált nők minden erőfeszítést, hoyg egyben tartsák a családot? Nem mondanak-e le túl könnyen a társ megtartásáról?
S akkor a blog felvetett tematikája ügyefogyott (érdekmúlt) lenne.
Hölgyek: vissza az agyarakkal, s több alézatot és tisztelet a jó apáknak, akik bizony óriási százalékban léteznek, majd igazságtalanu, tehetelenülmkiszolgáltatottan szenvednek az egoista anyák miatt.

Virenzuola · http://valodiegyenloseget.hu/ 2016.03.23. 14:40:53

@fizetekmegegysort: Ne haragudj, de én meg azt látom, hogy szélsőségesen individualista módon gondolkodsz és nem veszed figyelembe azt, hogy az ember döntései, viselkedései mögött milyen okok állnak. Pedig ez társadalmi probléma, aminek az okait nem az egyének döntésében, hanem strukturális, társadalmi folyamatokban kell keresni.

Nyilvánvaló, hogy az ember döntéseit és viselkedései mögött többnyire bizonyos pszichikai és társadalmi kényszerek állnak. Azért hibáztatni az apákat, mert a többségük alkalmazkodnak ahhoz a szemléletmódhoz, amely általánosan jellemző a magyar társadalomra, olyan mint a cigányokat hibáztatni azért, mert nem tudnak kikerülni abból a helyzetből, amibe beleszülettek.

Az apák többsége saját magát is alulértékeli és az gondolja, hogy a gyereknek jobb helye van az anyánál, de nem azért van, mert valóban tisztában lenne a saját képességeivel, hanem azért, mert belenevelték ezt az emberekbe. Emiatt nagyon sokan meg sem próbálják. Erre egyáltalán nem érv az, hogy az apák többsége nem akarja bevállalni a gyest, hiszen épp ugyanezen okok miatt nem érzik magukat kompetensnek arra sem.

De ez még csak az egyik fele a dolognak. Ha csak erről lenne szó, nyilván sokkal nagyobb lenne azoknak az apáknak az aránya, akik a gyerekeiket egyedül nevelik. Ettől még van egy másik probléma is, ami rátesz erre egy lapáttal: a bíróság diszkriminatív eljárása, ami egyébként köztudott is, úgyhogy ez ráadásul nem is csak közvetlenül befolyásolja azt, hogy a gyerek többször kerül az anyjához, de a közvetett hatása még jelentősebb, hiszen sokan emiatt meg se próbálják, mivel tudják, hogy nincs esélyük. És ez utóbbi szempontjából még csak nincs is jelentősége annak, hogy az most hiedelem vagy a ténylegesen valóság, hogy a bíróság az anyának ítéli a gyereket, hiszen a sztereotípiák, akkor is kifejtik a hatásukat, ha egyébként tévesek is.

"Szerintem nem biztos, hogy az apák harcolnak ezekben az esetekben, egyszerűen ezek azok az esetek, ahol a két fél nem tud megegyezni."
A 2 nem mond ellent egymásnak, hiszen épp az ilyen, problémás családokban a leggyakoribb az, hogy a 2 fél nem tud megegyezni. Pl. egy alkoholista anya nem csak a bíróságon növeli az apa esélyeit, de nyilván sokkal erősebb indok arra is, hogy ne tudjanak megegyezni, hiszen az apa ilyen esetben nyilván sokkal kritikusabban áll hozzá ahhoz a szemléletmódhoz, hogy az anyánál van a gyerek helye és innét kezdve könnyebben alakul ki olyan helyzet is, hogy a 2 fél nem tudjon megegyezni.

Egy dokumentum film a témában (azoknak az apáknak a helyzetét mutatják be, akik harcolnak a jogaikért):
www.youtube.com/watch?v=r95jX2bPaNI

fizetekmegegysort 2016.03.23. 14:53:00

@téridő2: és ezen kívül legyünk szívesek a női princípiumot is beteljesíteni, igaz? :)

Virenzuola · http://valodiegyenloseget.hu/ 2016.03.23. 14:54:34

Más dolog az, ha valaki az egyedülálló szülők megítélésén szeretne javítani és más az amikor kimondottan az egyedülálló anyák helyzetén. Ugyanis az, hogy aránytalanul sok anya van ilyen helyzetben épp azért van, mert az anyaság társadalmi presztízse magasabb, mint apaságé. Tehát ha valakinek az a problémája, hogy nagyobb gyakran, a nő kerül abba a helyzetbe, hogy egyedülálló szülővé válik, akkor ez ellen a legtöbbet úgy teheti, ha kiáll az apaság védelmében és azok mellett az apák mellett, akik ennek ellenére is harcolnak a gyerekeikért.

fizetekmegegysort 2016.03.23. 15:26:14

@Virenzuola: Én egyszerűen úgy gondolkodom, hogy az ember döntéseit 18 felett már nem lehet a társadalmi folyamatokra fogni. A helyzet az, hogy természetesen van egyfajta szocializációs folyamat, és sok minden hat ránk, többek között a társadalom női-férfi szerepről alkotott elképzelései is, de 18 felett a saját fejlődésünkért magunk vagyunk felelősek. (épp ezért nem tartom jónak a cigányos példádat sem, hiszen ott kisgyerekek szocializációjáról van szó, itt meg felnőtt, önmagukért felelős emberek döntéseiről, és szerintem nem összehasonlítható az, hogy a társadalom hogyan hat egy kisgyerekre és egy tudatos felnőttre) Az, hogy a családon belül a gyermek születése után hogyan osztjuk el a munkát, és mennyire hat ránk ebben a társadalmi normarendszer/szokás, az szigorúan magánügy és két ember dolga. Jó duma, hogy szegény férfi nem mer elmenni gyesre, mert magát nem tartja képesnek erre, mert a csúnya társadalom ezt sugallja. A férfiak nagy százaléka mégis hajlandó megcsalni a feleségét, pedig a társadalom épp az ellenekzőjét sugallja. No akkor hogy is van ez? Amikor nekem kellemetlen (értsd otthon, alkalmazkodva, "férfiatlan dolgokat végezve" kellene 0-24ben dolgozni) akkor a társadalomra hallgatok, amikor kellemes akkor simán átsiklok a társadalmi normák felett?
Nem hibáztatom az apákat azért, amiért alkalmazkodnak az általános szemléletmódhoz. Annyit mondok, ha azt választották, hogy alkalmazkodnak,és nem lázadnak kezdettől fogva, az ellen, ami nekik rossz (ha rossz) akkor ennek fogadják el a következményeit is. Ugyanis ők választották. Épp ezért meggyőződésem, hogy a gyerekkel való törődés akkor kezdődik, mikor megszületik. Nem akkor kell hirtelen jogokért harcolni, mikor már válásról és gyerekelhelyezésről beszélünk, hanem mikor éjjel 6-8X kell kelni a dedhez. Amikor az első gyerekemhez a férjem is felkelt éjjelenként (egyik nap ő másik nap én voltam az ügyeletes), a szomszéd apuka kerek szemekkel nézett rám, hogy "dehát ő nappal doglozik". Mikor azt kérdeztem, szerinte én vajon mit csinálok otthon egy csecsemővel, akkor azt válaszolta, "az mégsem ugyanolyan". Ez is társadalmi szemléletmód. Amikor ehhez alkalmazkodva a férfiak felmentik magukat a munka és a kellemetlenségek alól, akkor elég vicces, hogy ugyanehhez alkalmazkodva áldozatnak állítják be magukat, ha a gyerek az asszonynál marad, mert a bíróság részrehajló.
És végül: pontosan tudom, hogy nem minden férfi ilyen.Szerencsére. Azt is pontosan tudom, hogy vannak esetek, amikor az apákat igazságtalanul fosztják meg jogaiktól. Sajnos. És hidd el, nagyon sajnálom azokat a VALÓDI apákat, akik szélmalomharcot vívnak. Azonban azt gondolom, a magyar társadalom szokásait és szemléletmódját mi magunk alkotjuk, hozzuk létre, alakítjuk. Amíg a férfiak közösen nem fognak harcolni azért, hogy elmehessenek gyesre, amíg nem harcolnak azért, hogy a feleségük is kapjon annyi fizetést azonos munkáért mint egy férfi (ami ugyebár megteremtheti az esélyegyenlőséget a gyesre menéshez), amíg nem vesznek akítvan részt a gyerek nevelésében már születésétől fogva, amíg ők maguk nem állnak ki magukért, és nem hiszik el magukról, hogy a szülésen és a szoptatáson túl mindent pontosan ugyanúgy meg tudnak tenni egy gyerekkel, mint a nők (sőt, sok mindent még sokkal jobban is), addig mégis hogyan várnak más emberektől független döntést, még ha az az ember bíró is? Hiszen ők maguk sem képesek a társadalmi nyomással szemben menni. Bármennyire kényelmetlen, ahhoz, hogy a társadalom változzon, előbb meg kell harcolni azt a részt, hogy hiszek magamban, kiveszem a részem a gyereknevelésből, és akkor majd ez is megváltozik. A változást önmagunkban kell kezdeni. A társadalom az csak egy tükör.
Én őszintén szorítok a következő generációs férfiembereknek, hogysikerüljön nekik mindez, és álljanak ki önmagukért, a jogaikért - ne csak a végén a bíróságon, hanem az elején is, amikor még sok sok munkával, önfeláldozással, alázattal járnak ezek a jogok.

Virenzuola · http://valodiegyenloseget.hu/ 2016.03.23. 17:00:49

@fizetekmegegysort:
Bár igaz az, hogy a szocializációs befolyás egyre csökken, ahogy idősebbé válik az ember, azonban ez nem jelenti azt, hogy ez valaha is megszűnne. Különösen nincs egy olyan egzakt határ, mint a 18 éves kor. Oly annyira, hogy a szociálpszichológia mai álláspontja egyértelműen az, hogy többnyire ez határozza meg a döntéseinket egész életünk során.

Ez a gondolat nem népszerű manapság, mivel sokan szeretnek úgy tenni, mintha ez nem létezne, kényelmetlen számukra annak a gondolata, hogy nem csak én vagyok, mint másoktól független, minden helyzetben önállóan dönteni képes ember. Ez különösen a férfiakra igaz, mivel a mai individualista szemléleten túl rájuk még az is hatással van, hogy az elvárt férfikép is ellentétben áll azzal, hogy egy férfi nem ura a saját helyzetének, döntéseinek. Így azért nem egyszerű fellázadni ellene.

Én nem látok ilyen életkori különbséget a deprivált rétegek (Magyarországon főleg a cigányok), illetve a férfi/női szocializáció között. Hiszen a férfiak és a nők szocializációja is alapvetően gyerekkorban dől el. A gyerek családjában mintákat lát az apáról, anyáról, illetve a családon kívüli nőkről, férfiakról (rokonok, iskola, média stb.), illetve már gyerekként is nemi alapú elvárásokkal szembesül, amik már igen szorosan összefüggnek a felnőttkori elvárásokkal.
Ez alapján kialakul bennük egy kép arról, hogy férfiként, nőként hogyan kell viselkedniük. Ez a későbbiek folyamán persze bővül, kifinomul, de az alap már akkor kialakul. És az alapon változtatni már nagyon nehéz, hiszen ezek már belsővé tett értékek, attitűdök.

Az hogy a férfiak jelentős része úgy gondolja, hogy a gyereknevelés alapvetően női feladat (megjegyzem: ez egyre kevésbé igaz), abból még nem lehet következtetést levonni azokkal az apákkal kapcsolatban, akik úgy gondolják, hogy igazságtalanul elvette a bíróság tőlük a gyereket, vagy szeretnének a válás után egyenrangú szülők maradni, hiszen ezek nem biztos, hogy átfedésben vannak egymással. Vagyis pl. teljesen elképzelhető (sőt, ez lenne a logikus), hogy azok között az apák között, akik felügyeleti jogot szeretnének pl. felülreprezentáltak azok akik felkeltek 5-ször is éjszaka amikor a gyereknek szüksége volt rájuk. Szóval a bíróság diszkriminatív gyakorlatára semmiképp nem lehet azt mondani, hogy majd akkor foglalkozzunk azzal, ha már egyenlően oszlik meg a válás előtt a feladatmegosztás az egész társadalom szintjén.

Tovább azért fontos az is, hogy a kisgyerekes családokban különösen jellemző, hogy az apára még jobban a gazdasági szükségletek kielégítésének terhe hárul. Pl. amikor az anya otthon van gyesen a gyerekkel az apa gyakran még túlórákat is vállal és nem azért, mert annyira jó, hogy még többet van a munkahelyén, távol a családtól, hanem azért, mert szükséges és ilyen helyzetben ezt főleg a férfitől várják el. Ezek az apák ezt a gyermek érdekében teszik, mert azt gondolják, hogy ez a legjobb és arra sokszor csak később jönnek rá, hogy jobb lett volna, ha inkább több időt töltöttek volna velük.

Szerintem épp a politikának volna a feladata, hogy megtámogassa azokat a változásokat, amik nyomán az egyenlőtlenségek csökkennek és a társadalom is pozitív irányba változik. Ezzel szemben épphogy a társadalmi változások előrehaladottabbak Magyarországon (egyre több apa vesz részt aktívan a gyermeknevelésben), és a politika, intézményrendszer hozzáállása pedig éppolyan maradt ma is, mint 50 évvel ezelőtt.

téridő2 2016.03.24. 09:21:01

@fizetekmegegysort: hálás vagyok, hogy elolvastad a kommentemet, még hálásabb, hogy figyelemmel, értőn, és segítőszándékkal. Helyesen "privilégiumot" akartam én írni. Apró mentségemre legyen modva, hogy épp egy meggyötrő gyermekvédelmi ülésről jöttem. (habár nagyon hasznos, nem kívánom senkinek, hogy ilyenre szüksége legyen).
Bízom a megértésben, s az ottani hazzászólásom lényegének megértésében.

fizetekmegegysort 2016.03.24. 10:38:32

@téridő2: Ne mentegetőzz, szerintem mindenki a tapasztalatai alapján ítél meg doglokat. Én sajnos azt látom, hogy mindkét oldal (nők és férfiak is) vak és süket akkor, amikor már baj van. Egy házasság összetartása baromi nagy meló, különösen manapság, amikor jóval nagyobb kihívások vannak a nők és férfiak előtt, mint mondjuk 70-100 éve, mikor tiszta szerepek és szerephatárok voltak. Meggyőződésem, hogy tanítani kellen a társas kapcsolatok dinamikáját, sokkal többet kellene beszélni a fiatalokkal ezekről a dolgokról, értőn és nyíltan, ahhoz, hogy legalább ők jobban csinálják majd. Sajnos még mindig abban élünk, hogy a mese véget ér ott, hogy "és akkor boldogan éltek míg meg nem haltak", és csak evickélünk a párkapcsolatokban, házasságokban, önismeret, őszinteség, és valódi elvégzett munka nélkül, csodákat várva. Ebben szerintem mindkét nem egyformán ludas, mindenkinek lenne fejlődnivalója, de mint korábban is írtam, ezt csak közösen lehet megtenni. Talán majd a következő nemzedék. :)