fotó: Anthropolis Egyesület - Modernkori rabszolgaság

Ma sokan sörrel és virslivel ünnepelhetjük, hogy többé-kevésbé méltányos körülmények között dolgozhatunk – elméletileg napi 8 órában, társadalombiztosítással, fizetett szabadsággal és a nyugdíj ígéretével. Bár az olvasók nagy része számára már olyan munkajogok és körülmények biztosítottak, amiről 150 éve még nem álmodhattak a munkavállalók, ha kicsit jobban körülnézünk, észrevehetjük, hogy mások még mindig nem szabadok. Ugyanis bár a rabszolgatartás minden országban tiltott, soha annyi rabszolga nem élt a világon, mint ma.

A Global Slavery Index szerint jelenleg 36 millió rabszolga él a Földön, közülük 36 ezren Magyarországon. Az EU országai közül ezen a téren csak Bulgáriában és Csehországban rosszabb a helyzet. A rabszolgák között leggyakrabban az olyan csoportok (pl. gyerekek, idősek, nők, kisebbségek) tagjait tarthatjuk számon, akiket diszkrimináció ér és kevés lehetőségük van érdekeiket érvényesíteni. Ugyanakkor egy középosztálybeli fiatal is emberkereskedők horgára akadhat, ha külföldi munkára adja a fejét, és kritikus vizsgálat nélkül aláír egy olyan szerződést, amely a munkavállaló szélsőséges kizsákmányolására irányul.

Egyesek adósrabszolgaként, háztartási vagy szerződéses rabszolgaként élnek köztünk, míg másokat szexuális kizsákmányolás foszt meg a szabadságuktól. Vannak, akik beleszületnek ebbe az állapotba, míg mások életük során válnak rabszolgává.

Ahhoz, hogy megelőzzük, a környezetünkben élők vagy esetleg saját magunk rabszolgává válását, hogy felfigyeljünk az esetekre, és felléphessünk ellenük, első lépésben fontos, hogy elfogadjuk – rabszolgák pedig vannak, korántsem tűntek el az emberi jogok hivatalos térnyerése által. A pedagógusok és segítő szakmákban dolgozók is találkozhatnak olyan esetekkel, amelynek felismerésekor, vagy kezelésekor eszköztelennek érzik magukat.

Az Anthropolis Egyesület: Modernkori rabszolgaság című kiadványával a probléma elméleti és gyakorlati kérdéseit járja körül, nélkülözhetetlen információkat és eszközöket nyújtva szakembereknek, akik napi munkájuk révén segíthetnek abban, hogy a jelenség terén változást érhessünk el. Addig ugyanis, amíg rabszolgák élnek közöttünk, saját jogainkat is kevésbé tudjuk jó szájízzel megünnepelni.