Hogyan működhet valóban független módon egy civil szervezet állami támogatásokból? Hogyan tehetjük aktívvá és felelőssé egy cigánytelep tagjait, ha a helyi segítők rendszeresen segélyekkel, adományokkal látják el őket? Hogyan tartható fenn egy cigánytelepi gyerekek délutáni fejlesztésével foglalkozó oktatási kezdeményezés, ha az okítók mind fizetett munkatársak. A Bagázs válasza szerint sehogyan. A Budapesttől 39 km-re lévő bagi cigánytelepen öt éve működő szervezet ugyanis nem vesz igénybe állami támogatást, adományok közvetítése helyett a helyiek aktivizálásával próbál változásokat elindítani, és diákokat fejlesztő foglalkozásait fizetett oktatók helyett önkéntes középiskolások és főiskolások részvételével valósítja meg – így a kiszolgáltatottság és a hátrányos helyzet konzerválása helyett azon dolgoznak, hogy valóban közelebb kerüljenek egymáshoz a cigánytelep lakói és a többségi társadalom. Ehhez azonban mindkét félnek fontos lépéseket kell tennie. Ahhoz ugyanis, hogy egy befogadó társadalomban élhessünk, mindannyiunknak – romáknak és nem romáknak, állampolgároknak és döntéshozóknak – felelősséget kell vállalnunk.
A szervezet születésnapi rendezvényén a résztvevők testközelből ismerhették meg a Bagázs programjait. A focicsapatról gombfocizás közben tudhattunk meg érdekes infókat, a felnőttoktatási programhoz kapcsolódóan kipróbálhattuk, hogy mi magunk mennyire tudnánk megoldani azokat a felső tagozatos feladatokat, amelyeket a nyolc általános elvégzésére készülő felnőtt társainknak kell a fejlesztés során megoldaniuk. Nézhettünk videókat, összepárosíthattunk mesecímeket, a legfiatalabb korosztály tagjai által készített rajzokkal. Az interaktív ismerkedés után került sor a beszédekre. Szerencsére – a szokásostól eltérő módon – nem csupán a vezetők és fontos szakmai munkatársak kaphattak szót, és mondhatták el kedvenc történeteiket, hanem maguk az érintettek is. Megtudhattuk, hogy indult el a tehetséges focistákat összefogó BAGÁZS FC. Profi edző híján lelkes önkéntesekkel indult el a fejlesztés, amelynek köszönhetően mára már számos roma játékosa van a település hivatalos foci csapatának, aminek korábban soha nem volt cigánytelepi tagja. Persze csak egy apró része az integrációnak, hogy tehetséges fiatalok bekerülhetnek egy település main stream sportjába. Az általános iskolások tanulmányi fejlesztése céljából azonban vannak délutáni foglalkozások is – amelyeket a tanodai tendenciáktól eltérően nem diplomás tanárok, fizetett munkatársak, hanem középiskolás és egyetemista önkéntesek tartjanak – akik amellett, hogy segítenek a helyi fiataloknak, saját maguk is sokat tanulnak tőlük, illetve a cigányság helyzetéről. A Bagázs szerint nem kell feltétlenül diploma és állás ahhoz, hogy valaki hasznos munkát tudjon végezni a közösség fejlesztéséért. Sőt, a középiskolásokat megcélzó közösségi szolgálat programjukba volt már, hogy nyolcadikos jelentkezőt is felvettek. Ha valaki ugyanis lelkes, hisz a másikban, és abban, hogy tud adni valamit neki, akkor igenis működőképes lehet a közös munka.
Sok más roma telepen élőket segítő civil szervezethez hasonlóan a Bagázsnak is szembesülnie kellett kezdetben a helyiek bizalmatlanságával. Ők azonban fokozatosan szintén elhitték, hogy ezek a gádzsók nem azért jönnek naponta-hetente közéjük, hogy meggazdagodjanak. Ebben a folyamatban kulcs fontosságú volt, hogy a telep néhány meghatározó alakjának elnyerték a bizalmát, és az érintetteket rajtuk keresztül érdemben be tudták vonni a munkájukba. A mélyszegénységben élő, sokszor kriminalizált embereket persze nem könnyű rávezetni arra, hogy van más lehetőség is előttük, és ha felelősséget vállalnak, változhat az életük. Azonban olyan anya is kiállt a vendégek elé, akitől évekkel ezelőtt elvették a gyerekeit – miután már kilenc éve fogyasztott rendszeresen kábítószert. A hasonló történetek ritkán zárulnak happy end-del. Neki azonban sikerült a drog rehabilitáció után talpra állnia, munkát szereznie és gyerekeit is visszakapnia. Az adósságkezelési program egyik idősebb résztvevője pedig arról számolt be, hogy miután 5 évig nem volt árama – legfeljebb akkor, ha áramot lopott, végre elérte, hogy felszereljenek neki kártyás villanyórát. A villanyóra segítségével csak annyi áramot tud használni, amennyi pénz van a kártyán, és nem szembesül a fogyasztó a nehézséggel, amikor utólag jön ki a villanyszámla, amit nem tud fizetni. Az idős nő kifejezte örömét, hogy végre nyugodtan, lelkiismeret-furdalás nélkül élhet.
Az elmúlt években sok minden változott a telepen. Kiskert program és malac tenyésztés indult, óvodai fejlesztés és felnőttoktatás, foci csapat, mentor képzés és még folytathatnánk a sort. A programokban közös, hogy a telepieket partnerként kezelik, nem segélyezendőkként, hanem olyan emberekként, akik képessé válhatnak arra, hogy saját maguk tegyenek sorsuk jobbítása érdekében. Míg néhány éve még nehéz volt rábírni az érintetteket bármilyen aktivitásra, ma már az sem meglepő, ha önállóan rendeznek szemétszedő önkéntes akciót a helyiek. Ugyanis hitet kaptak – lehet más az életük. Ebben fontos szerepet játszott az a több, mint 100 önkéntes, aki hetente látogatja és támogatja őket szakmai, emberi segítséggel. Ma már a telep fele részt vesz valamilyen programban, a gyerekeknek pedig 60%-a. A születésnapi bemutatkozón a pénzügyeket sem hallgatták el. Míg 2011-ben 300 ezer Ft-ból indult el a szervezet, idén már 30 millióból működhetnek. A növekedés miatt egyre fontosabb, hogy tudatosan tervezzenek, és fejlesszék a szervezetet, annak kommunikációját. Mivel állami támogatást továbbra sem szeretnének igénybe venni, ezért a működésük szempontjából kulcsfontosságúak a cégek és magánszemélyek adományai, valamint az önkéntesek munkája – ami nélkül nem is működhet egy igazán független és fenntartható civil kezdeményezés.
A cigány telep lakóit és a többségi társadalmat az elmúlt évek során sikerült kicsit közelebb hozni egymáshoz. Az út azonban még hosszú. Az egymástól elkülönült közösségeket azonban csak akkor tehetjük valóban egymás partnereivé, ha mindkét oldalról bontani kezdjük a falakat – amelyeket az elmúlt években, évtizedekben, századokban – így vagy úgy – de szintén együtt építettünk fel.
