Civil szemmel

Norvégminta

Romák Norvégiában - Kiállítás Oslóban

2015. október 21. - Norvegminta

intercultural_2.jpg

A közelmúltban megnyitott tárlat célja, hogy információval és tudással lássa el a látogatókat a Norvégiában élő cigánysággal kapcsolatban, és társadalmi párbeszédet kezdeményezzen a témában. A kiállítás dokumentumait három éven keresztül gyűjtötték, anyagát nagyrészt a norvégiai cigány közösség körében végzett személyes interjúk, filmek, fotók és hangfelvételek képezik. Noha a norvégiai cigány kisebbség az öt nemzeti kisebbség közül az egyik legkisebb, a velük szemben érezhető előítéletesség határozottan érezhető a többségi társadalomban.

A Norvégiában élő cigányságot két részre osztják: a 19. században idetelepülteket hívják norvég cigányoknak vagy romáknak, a számuk körülbelül ötszáz főre tehető. Ez a csoport a norvég társadalomba kevésbé integráltódtak. A tárlat is az ő kultúrájukat és életüket hivatott bemutatni. A több száz évvel korábban betelepülteket hívják angolul Romany-nak, az ő számuk 2-3000-re tehető, ők az évszázadok folyamán már elvesztették nyelvüket, és inkább beolvadtak a norvég társadalomba. 

A múzeumban több helyiség mutatja be a roma tradíciókat. A házasságkötés a mai napig a norvég cigány családok körében az egyik legfontosabb családi eseménynek számít. Ugyanakkor egyre kevésbé jellemző, hogy a párválasztás terén nem a fiatal pár, hanem a családi akarat érvényesül. Egy külön szoba a tisztátalannak tartott szokásokat ábrázolta, amit a cigány nyelv „Marimé”-nek hív. Marimé például, ha egy kétszintes házban a férfi a nő fölötti emeleten jár. Ez a kezdeti házépítési hullámban, amikor a norvég kormány házakat épített az addig vándorló életformát folytató cigányoknak, gondot okozott. A kormány ugyanis nem volt tisztában ezzel a szokással, és a romák nem voltak hajlandóak több szintes házakba költözni. Egy többemeletes ház esetében ma már más a helyzet, ott ez a tradíció nem kap ekkora jelentőséget. Marimé még, ha a nő menstruáció alatt és a szülés után meghatározott ideig főz- ez tehát tilos. A test két részre van osztva: a felsőtest tiszta, az alsó nem. Az alsó-és felsőruházatot tehát külön kell mosni.

A múzeum udvarán láthattunk egy tradicionális lakókocsit, amilyenben a cigányok laktak és utaztak korábban.  A nejlonnal letakart, kínosan tisztán tartott ülőgarnitúra, és a belső tér csillogó tisztasága jól mutatja, hogy a tisztaság mennyire kiemelt fontosságú a hagyományos roma közösségek számára.

Jelenleg a lakókocsikat jellemzően nyáron, utazás/nyaralás céljára használják a családok.

intercultural_1.jpg

Külön termekben mutatják be a múzeumban a norvégiai cigányság második világháború előtti, alatti és utáni üldöztetését. 1934-ben egy 68 főből álló cigány csoport Norvégiába menekült volna át egyre fenyegetőbbé váló társadalmi helyzet elől Európából, de a norvég kormány ezt megakadályozta. A második világháború során gyakorlatilag a teljes cigány kisebbséget deportálták. Az újra betelepülés az ötvenes években indult meg. Az újonnan betelepülő romák eleinte sátrakban laktak a városok szélén. Ekkor vette kezdetét egy erőltetett integrálási folyamat. Ennek kezdeti időszakában a sterilizálás is előfordult, és a családok anyagi okokból való szétválasztása később is jellemző maradt. 1955-ben például, pont Karácsony este szakítottak ki gyerekeket a családi környezetükből. Erről fotók is találhatók a múzeumban. Ez a terem a norvég zászló színeivel van lefestve, és idegenvezetőnk szerint a célja, hogy kényelmetlen érzéseket keltsen a látogatóban, mivel az erőszakos integrációt ma már negatívan ítéli meg a hivatalos norvég politika. A 70es években újra gondolták az integrációs törekvések jellegét, és elkezdődött egy párbeszéd magával a cigánysággal. Létrejöttek felnőttképzési programok, amelyekben írni-olvasni tanították a felnőtteket.

A tárlat oktatási anyagként is funkcionál, azaz diákcsoportok, iskolai osztályok látogatják. Sok élő hanganyag, képanyag és eredeti dokumentáció segíti az érdeklődés felkeltését és a tanulást. A látogatók személyes történetekkel, testamentumokkal és élményekkel találkoznak, amelyeket ők maguk interpretálhatnak, így kialakítva saját nézőpontjukat. Idegenvezetőnk szerint a mai norvég oktatási rendszer keveset tanít a fiataloknak a holokausztról és semmit nem tanít magáról a cigány kultúráról, társadalomról és a holocaustról, hasonlóan Magyarországhoz.

2015.április 8-án, a Nemzetközi Roma Napon történt először, hogy a norvég állam nevében Erna Solberg miniszterelnök bocsánatot kért a norvég társadalom cigánysággal szemben elkövetett tetteiért a II. világháború előtt, alatt és után. 

Azon túl, hogy a kiállítás fontos és hiánypótló szerepet tölt be, véleményünk szerint a tárlat túlságosan egységesítve és általánosítva mutatja be a történelmi múltat, a jelenkori roma társadalomról pedig igen keveset mutat be. Azzal együtt, hogy a cigányság aránya alacsony a norvég társadalomban, feltételezhetően egy sokszínűbb és több arcú közösségről van szó, mint amit itt megismerhettünk.

László Flóra (Uccu) és Feuer Yvette (Bohócok a Láthatáron)

A bejegyzés trackback címe:

https://norvegminta.blog.hu/api/trackback/id/tr398009863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása