Mennyire vagyunk tisztában a történelmünkkel és országunk alkotmányával? – teszi fel nekünk a kérdést a Küklopsz Műhely „Az én országom” interaktív foglalkozásában. Történelmi beszédeket, kérdéseket, fogalmakat villant fel, véleménynyilvánításra ösztönöz, játékra invitál bennünket, melyben politikai pártokra oszlunk, választási beszédet, illetve tüntetésre szánt transzparenseket írunk. Eközben maga a foglalkozás pártatlan marad, lehetőséget ad a résztvevők gondolatainak megosztására, vitákra és párbeszédre. A célközönség a gimnáziumi éveik végén járó, illetve egyetemista/főiskolás tanulók – akik a játéknak köszönhetően közelebb kerülnek az alkotmányhoz, mintha csak szövegezést olvasgatnának.

Az Attentionben rendezett bemutató után foglalkozás összeállítójával, Horkai Tamással beszélgettem, aki lelkesen mesélte élményeit a diákokkal.  „Érdekli őket, és van, hogy – bár vége a foglalkozásnak – megkérnek, maradjak még egy kicsit, s beszélgessünk.” „Olyan diákok szólalnak meg, akiről az osztályfőnök azt mondja, máskor egy kukkot sem lehet kihúzni belőlük, itt meg elmondják a véleményüket.” Ezek az igazi sikerélmények. Ezek rámutatnak, hogy a diákokat nem érdemes arctalan masszaként kezelni. Mikor a személyes véleményüket, meglátásaikat egy interaktív foglalkozás, rendhagyó óra, színházi nevelési előadás vagy érzékenyítő foglalkozás figyelembe veszi, akkor aktívak, s motiváltak a részvételre. Veszélyes ugyanis csupán azt várni tőlük – amit a hagyományos oktatási gyakorlatok eredményezhetnek – hogy „hallgassanak”, hiszen ez éppen a kreativitásukat, gondolkodásukat, kezdeményezőképességüket, nyitottságukat szorítja háttérbe, s emiatt a későbbiekben sikertelenséget eredményezhet. Jelenleg a pedagógusok munkáját kevés kívülről érkező interaktív foglalkozás segíti, ahol a diákok középpontba kerülhetnek, s megoszthatják gondolataikat.

Érdekes, hogy „Az én országom” foglalkozásnak van egyfajta kiengedő szelep jellege is. A foglalkozás pártatlan marad, de fókuszába a jelenlegi politika kerül. Talán ez az aktualitás és az előadás humora az, ami miatt a résztvevők elégedetlensége, témával kapcsolatos feszültsége – szelep jelleggel – a felszínre tud törni. Izgalmas része a foglalkozásnak, mikor a résztvevőknek állításokról kell eldönteniük, hogy azok részei-e a magyar alkotmánynak.

A foglalkozás – valószínűleg tudatosan – felszínen marad, mert így biztonságos. Leveszi a felelősséget a résztvevőkről, gyakorlatilag bármit lehet választási beszédként írni, mert nincs következménye. Ez a biztonságos hozzáállás jellemzi az egész játék természetét, aminek köszönhetően éppen az az előnye, ami a hátránya egyben. Az, hogy a foglalkozást mennyire veszik komolyan a résztvevők, az tőlük függ. Viccelődni akarnak-e, kiengedni a szelepen a feszültséget, vagy beszélgetni, érdemben megvitatni, hogy milyen világban élünk és hogyan szeretnénk/tudnánk esetleg alakítani azt.  Ez azonban talán a valóságban sincsen másként. Attól függ, milyen demokráciában élhetünk, hogy mit gondolunk, mondunk róla, és teszünk érte.

NorvégMinta