Halhattuk Csősz Gergelytől a Kék Pont Alapítvány múltheti rendezvénysorozatának Slam Poetry Versenyén. Kiszakadás a világból, extázis, pillanatnyi boldogság. De nem túl nagy mindezeknek az ára?
„A poharam tele börtön” (Bíró Dénes slamszövegéből részlet, amit a Felépülési hét Slam Poetry Versenyén olvasott fel)
A Felépülési Hét keretein belül sokszínű programok közül válogathattak az érdeklődök. Voltak egyéni konzultációs lehetőségek általános orvosi kérdésekről vagy felépülés témakörében. Ez utóbbi érdeklődőknek s érintetteknek, hozzátartozóknak egyaránt nyitva ált, hiszen a függőség nem csak magát a függőt érinti, hanem a szerettük leépülését végigkísérő családtagokat is. További programok is céloztak hozzátartozókat, mint például a női csoport.
A Kék Pontban évek óta működik csoport olyan nők számára, akik szenvedélybeteg partnerrel élnek nehéz párkapcsolatban, ami számukra kérdések és konfliktusok forrása. A Felépülési Héten egy ilyen csoportfoglalkozásra is el lehetett látogatni. Itt sokszor hamar kiderül, hogy a szerhasználó élettársat nem lehet elindítani a felépülés útján, amíg ő maga nem vesz igénybe segítő foglalkozást. Viszont az élettársnak ugyanúgy szüksége van efféle csoportmunkákra hiszen, a kapcsolat rombolódása, a titkok, a szégyen egy sérülékeny életközeget eredményez számára is, melyből valamiért képtelen kilépni.
A Felépülési Héten kipróbálható volt a Meseterápiás csoportfoglalkozás is. A meseterápiás foglalkozás relaxált állapotba repíti a résztvevőket. Amellett, hogy a foglalkozás pozitív megerősítés eszköze is lehet, a mesék értelmezésén, saját rajzainkon keresztül szembesíthet saját problémáinkkal, jellemhibáinkkal, bizonytalanságainkkal, továbblépésünk lehetséges irányaival. A szembesítés mellett intenzív élményt is kapunk a foglalkozástól.
Ez az intenzitás, s személyesség fontos jellemzője volt a hétnek. Még a projektzáró konferencián – ami egyébként egy szárazabb műfaj lenne – is sikerült fenntartani ezt a személyes irányvonalat. Békési Tímea saját felmenőin keresztül beszélt a stigmatizáció jelenségéről. A droghasználóknál ez egy fontos fogalom, hiszen ők egy különösen stigmatizát csoport. A stigmatizáció egy olyan folyamat, melyben a stigmatizált személy felé történő negatív hozzáállás, s negatív megkülönböztetés ellehetetleníti a stigmatizált személy tetteinek pozitív kimenetelét. Azaz negatívan befolyásolhatja önértékelését, s eredményességét, mindeközben magára a stigmatizálóra is negatív hatással lehet. Olyan dolog ez, melyre sokan azt mondanák . „Jajj, hagyjál már ezekkel a pszichológiai blablákkal” holott valójában nagy mértékben romboló hatású ez a hozzáállás. A rendszer is kevéssé szívesen foglalkozik ezzel a témával, hiszen melyik politikus lenne szimpatikus, ha „drogosok” felépülésére akarna pénzt költeni. Ugyanakkor a jelenleg helyénvalónak gondolt normák újragondolása fontos lehet. Ahogyan az is, hogy tisztában legyünk azzal, milyen csoportok élnek az országban, legyenek ők akár a többségi társadalom, vagy a peremterületek csoportjai.
Ha csupán szerhasználókról beszélünk, azzal a függők körét még nem fedtük le. A kémiai függőség csak egy szelete ennek a témának, hiszen ott vannak még a viselkedési addikciók, mint például a munkafüggőség, internetfüggőség, szexfüggőség, vagy a társfüggőség, amit áthat a rögeszme, s a kényszeres viselkedés. Gyakran mondhatnánk azt, „ilyen intelligens ember, hogy viselkedhet így?” Csakhogy a függő gondolkodás, függő logika s az intelligencia nem zárják ki egymást, megférnek egymás mellett.
„Más mondaná zuhanok, de én lefelé repülök” (Csomor Dávid rapszövegéből részlet, amit a Felépülési Hét Slam Poetry Versenyén olvasott fel”
Ha valaki meg akarja érteni egy függő mit, hogyan, s miért tesz, akkor magát a függő logikát kell megértenie. A függő gondolkodásban például teljesen máshogyan jelenik meg az idő. A kényszeres viselkedéshez hozzátartozik az azonnali szükséglet, s amennyiben ez késlekedik, vagy pl. a társfüggő önuralmat, türelmet gyakorol, az akkora befektetés, melyben mentális energiái teljesen elfáradnak. Olyan, mintha másodpercekben érzékelné az időt. Beszélgettem a Felépülési Hét Slamversenyén egy addiktológiai konzulenssel, aki sok évvel ezelőtt függő, szerhasználó volt. Azt mondta, függőségével akkor nézett szembe, mikor elkezdett hinni olyan dolgokban, mint az őszinteség, a becsület, a türelem, figyelem. Abban, hogy fontos érzékelni, s törődni azokkal, akik rajta kívül vannak, s ő nem az egyedüli önmagán belüli létező. Valójában ekkor indult el a felépülés útján. De vajon honnan indulhat a függőség. Honnan tudhatjuk, hogy csupán szociális ivók/szerhasználók vagyunk-e? A függő gondolkodás megértéséhez érdemes tanulmányozni a függő logikát. A függő agy anélkül, hogy a függő személy ezt észrevenné, olyan választ készít, amiben nincs meg a veszélye annak, hogy a függés tárgyát elhagyjuk. Pl.: „Nem vagyok rászokva, bármikor abba tudom hagyni.” Csak éppen ez a mondat éppen azt eredményezi, hogy ne csak a függőségem kezelésétől, de még a függőség mérlegelésétől is elzárkózzam. És ha belegondolunk, hogy két nap szer nélkül hány másodperc is telhet el…
A Felépülési Héten sor került különböző sportfoglalkozásokra is, aminek szintén fontos szerepe lehet egy szenvedélybeteg ember terápiás folyamatában. A program igazán sokszínű volt, azok a csoportvezetők, akikkel találkoztam, nyugalmat árasztottak magukból, mindenki kedves volt és befogadó. Jó érzés ilyesmivel szembesülni.
„Jöjjön hát a terápia, nem kell majd fű, se rá pia” (Csősz Gergely slamszövegéből részlet, amit a Felépülési Hét Slam Poetry Versenyén olvasott fel”
Norvég Minta
