Afrika szarva a világ egyik legszegényebb és konfliktusoktól leginkább fenyegetett területe. Etiópia, Szomália, Eritrea és Dzsibuti tartozik ehhez az északkelet-afrikai régióhoz. Területe nagyjából 2 millió négyzetkilométer és lakossága közel 120 millió. A térséget egyszerre sújtja az éghajlatváltozás, a radikális népességnövekedés, a háborús konfliktusok, olyan betegségek terjedése, mint az AIDS, malária, vagy a gümőkór, a mélyszegénység és a szélsőséges, fegyveres szervezetek terrorja.

A négy ország lakosainak együttélését évtizedek óta véres konfliktusok nehezítik, de van egy hely Európában, több ezer kilométerre Afrika északkeleti partjaitól, ahol a közös földrajzi, történelmi, kulturális, gazdasági gyökerek mégis az összetartozást erősítik az Afrika szarvából elmenekült emberekben. Ez a hely Oslóban van. A Church City Mission nevű szervezet negyven központja közül az egyik befogadóállomáson.

A legtöbben, akik erről a területről menekülnek, általában más afrikai országokban keresnek menedéket. Akik mégis inkább Európa felé veszik az irányt, azok átvágnak a Líbiai sivatagon és a tengeren át érkeznek Európa déli partjaihoz. Sokan meghalnak már az út során és csak nagyon kevesen jutnak el Európa egyik legészakibb és egyben leggazdagabb országába.

A norvég Misszió Egészségügyi és Jóléti Osztályához tartozó, lakhatást támogató részleg egyik befogadóhelye márpedig kifejezetten az Afrika szarvából érkező férfi droghasználók (főként kat, hasis és kannabisz fogyasztók) és poszttraumás stressz szindrómával, illetve egyéb pszichés zavarokkal küzdők segítését vállalta fel.

A befogadóhely elsősorban szállást nyújt számukra, mert ugyan a tendencia Norvégiában a menekültek elhelyezése kapcsán a közösségi szállások helyett egyre inkább az önálló apartmanok bérlésének támogatása felé mozdult el. Ugyanakkor az egyébként toleranciájáról méltán ismert norvég lakosság nem minden embercsoporttal kapcsolatban ugyanolyan befogadó, vagyis nem mindenki számára teszik elérhetővé a bérlakásokat. Ezért kiváltképp fontos, hogy a nyílt albérleti piacról kiszoruló csoportoknak is biztosítani tudják a legalább részben önálló lakhatás lehetőségét. Az egyágyas, illetve három-négyágyas szobák (összesen 20 helyiség) fenntartását és a kiegészítő terápiás szolgáltatásokat a Misszió önkormányzati támogatásból tudja megvalósítani.

A szálláson felül a szociális munkások segítik a menedékkérőket a munka világába való bevezetésben, a napi ügyek intézésében, és támogatói beszélgetéseket folytatnak velük a konfliktuskezelés és a pozitív emberi kapcsolatok kialakításának elősegítése érdekében. A miliőterápiát alkalmazzák az énkép erősítésére, az elszigeteltség csökkentésére, az agresszió visszaszorítására. Ezt a terápiát egészíti ki a más helyszíneken és más szervezetek által szolgáltatott pszichoterápia, drogrehabilitációs program, vagy éppen egy foglalkoztatási program.

A szociális munkások többsége szintén Afrika azonos régiójából érkezett, így könnyebben alakul ki bizalmi viszony a kliens és segítő között. Minden klienssel szerződést kötnek, és egyéni tervet állítanak fel felépülése érdekében. Ezt a tervet időről-időre közösen áttekintik és az elért eredményeknek megfelelően folytatják a folyamatot.

A Misszió félévente beszámolót ír a támogató felé (önkormányzat), amelyben a tervek értékelésének eredményeit is megosztja. Szerencsére a hatóságok és a civil szervezetek között működő jó kapcsolatok lehetővé teszik a legnagyobb őszinteséget az eredmények értékelésének tekintetében. Így jöhetnek rá együttesen, hogy egy ilyen környezetben a legkisebb eredménynek is örülni lehet. Valahogy egyik félnek sem jut eszébe mondjuk a statisztikákat kozmetikázni, vagy látványos eredmények híján a támogatást megvonni.

Minden elhangzott mondat után akaratlanul is hasonlítgatok. Ők így, mi úgy, vagy éppen sehogy. A mi ellátórendszerünk sok sebből vérzik, de a norvég bemutatkozót követően legjobban mégis a fent említett kölcsönös bizalom és támogatói légkör hiánya fáj.

Mihalkó Viktória - Anthropolis Egyesület