A Lóczy Lajos Egyesület képviseletében vettem részt a norvégiai tanulmányúton. Egyesületünk a norvég pályázatot egy olyan projekttel nyerte meg, aminek során a Balaton környékét fogyatékkal élők szempontjából jártuk be, és térképeztük fel. Kerekes székesek, látássérültek, és autisták számára szervezünk történelmi-és tájismereti túrákat a Balaton körül. Készült egy kiadványunk is, akadálymentes éttermekről és látnivalókról. Kialakítottunk egy tapintható őslénytani múzeumot is. Norvégiában az akadálymentesítés, ahogy tapasztaltam, nem kuriózum, hanem magától értetődően mindenütt megoldott. A viking múzeumban külön kerekesszék-tartó várja a mozgássérülteket, és helyben igényelhető kerekes székek is vannak a múzeum előterében.
A tárolók előtt tapintható réztáblán szerepel a vitrin modellje, és „please touch!” -feliratú szobor fogadja a nagy hajó mellett az ide betérőket – a viking gálya orrdíszének élethű reprodukciója. Emellett audioguide is igényelhető, ahol minden feliratot hallhatunk. Ezek a dolgok élhetővé és élvezhetővé teszik a múzeumot a látás- és mozgássérült látogatók számára is. Az esélyegyenlőség mint szempont náluk magától értetődően jelen van a hétköznapok világában. A közlekedési lámpáknál, a zöldre várva megfigyelhettem, hogy két alak mutatja az állj!-t és egy a mehet!-et. Így aki színt téveszt, vagy csak mozgást lát, az is felismerheti, hogy épp melyik szignál érvényes. Emellett hangjelzés is jelzi, ha átkelhetünk.
Az esélyegyenlőség természetesen a nőkre is kiterjed. Ezzel a témával egy szervezet sem foglalkozott kifejezetten azok közül, akikkel együtt utaztam, és nem is látogattunk meg ilyen érdekeltségű szervezetet, de a nemek egyenjogúsága tapintható módon jelen volt a norvég hétköznapokban. Már a reptéren állva is láthattunk híres női (és nem csak férfi) arcokat: a Norwegian Airlines gépeinek farkát ugyanis hírességeik képei díszítik, férfiak-nők vegyesen. Ugyanígy ott vannak a nők a papírpénzeken, mint ahogy a parlamentben is. Nálunk hány százalék a női képviselők aránya? És hány híres női arcmással találkozhatunk..? A válaszok lehangolóak: Európában leghátul kullogunk a női parlamenti képviselők arányszámát tekintve. Ezek után nem meglepő, hogy a bankjegyinket sem az ő képeik díszítik. Nálunk még megnézik, rosszabb esetben megmosolyogják azokat a férfiakat, akik „nőies módon” maguk tolják a babakocsit – Norvégiában gyakran találkoztam a villamoson babakocsival utazó apával, és ennek megfelelően olyan táblával is, ahol a mellékhelyiségnél a baba-tisztázó helyiség a férfi-jelzés alá kerül. Itt a férfiak is „kiveszik a részüket” ebből a munkából is, méltányos arányban.
Ezt az államigazgatás is támogatja, ugyanis a GYES helyi megfelelőjét csak úgy tudja egy pár teljes mértékben igénybe venni, ha az utolsó évben a férfi marad otthon a gyermekkel. Így a munkaadó nem kell, hogy a nő automatikus kiesésével kalkuláljon – és esetleg a rosszabb képességű, de biztosabb munkaerőt jelentő férfi jelentkezőt válassza arra a munkára, amire egy nőt is felvehetne/előléptethetne. Nincs is náluk üvegplafon, a nők a férfiakkal hasonló arányszámban reprezentáltak a parlamentben és a rangosabb munkahelyeken egyaránt. Este tettem egy kiruccanást az osloi éjszkába is, ahol azt láttam, hogy a bárokban a nők és a férfiak hasonlóan felszabadultak. Mindenki magának fizeti az italát. Ez a légkör nyugalmat, biztonságot és elismertséget áraszt. Van hova fejlődnünk.
Rekvényi Katalin – Lóczy Lajos Egyesület
