Magyarországon.
Mintha lenne a civilségben valami különös.
Civil egyenlő különc.
A különcök pedig kevesen vannak, furcsák és ferde szemmel szokás rájuk nézni.
Magyarországon.
Norvégiában nem.
Norvégiában a lakosság 79%-a tagja legalább egy civil szervezetnek.
Norvégiában a lakosság 64%-a vett részt valamilyen önkéntes munkában az elmúlt 12 hónapban.
És nincs bennük semmi különös.

A különbség a két ország között nemcsak az utcán, a láthatóan széles társadalmi rétegeket érintő jólétben volt tetten érhető októberi oslói tanulmányutam során, hanem nagyon erősen a civilekkel szembeni kormányzati attitűdben is. Az egyik legerősebb élmény számomra az volt, hogy a civil szervezetek egymás után büszkén számoltak be arról, hogyan változott meg a szabályozás, vagy milyen javaslatcsomag került kidolgozásra a legmagasabb döntéshozói szinteken, annak következményeként, hogy ők rámutattak valamilyen állami diszfunkcióra vagy jogérvényesítési problémára. Röviden: Norvégiában komolyan veszik a civileket. A civilek kritikáit is.

Magyarországon ezzel szemben legtöbbször az látható, hogy a kritikus hanggal javaslatcsomagok és tettek helyett, inkább forrásmegvonás, tagadás és szőnyeg alá söprés jár együtt. Miközben hazánkban több ezer civil dolgozik forráshiányos körülmények között, sokszor önkéntes alapon azon, hogy oda is elvigye a legalapvetőbb elvileg állami szolgáltatásokat (pl. a jó minőségű oktatást), ahol az állam erről nem gondoskodik.

Az Oslóban megismert civil szervezetek képviselőinek többsége arról is beszámolt, hogy működésüket anyagilag is támogatja a Norvég Állam és a mindenkori kormány. Magyarországon inkább az jellemző, hogy a civil szervezetek (legalábbis az NCTA által preferált célokért tevékenykedők) szinte kizárólag EU-s, svájci, vagy éppen norvég pályázati forrásokból tudják finanszírozni tevékenységüket. Az állam és a mindenkori kormány által nyújtott anyagi forrás jobbára csak a szervezetek tevékenységének minimális hányadát fedezi.

Az Oslóban működő szervezetek képviselői egyébként részletekbe menően ismerték a „magyar helyzetet”. Tudták például, hogy mi az a Nemzeti Konzultáció. A legtöbben aggodalmaikat osztották meg velünk, valamint elismerésüket fejezték ki felénk, amiért ilyen közegben dolgozunk.

Mi abban hiszünk, hogy nem lesz mindig így és lehet olyan országot is építeni, ahol az emberek pártszínektől függetlenül meg tudnak állapodni közös célokban, és hogy e célok érdekében az állam, illetve a mindenkori kormányzat egyszer majd támogatni fogja a civil szervezetek munkáját. Mi abban is hiszünk, hogy az egyik olyan cél, amiért közösen kellene dolgoznunk az, hogy minden magyar gyermek megfelelő (magas) színvonalú oktatásban részesüljön. A Motiváció Oktatási Egyesület ezért dolgozik sok színtéren. Az egyik „eszközünk” az IntegRÁCIÓ elnevezésű kampány, melynek célja az oktatási integráció támogatása. A kampány keretében én többek között képzéseket tartok, ahol a résztvevők kipróbálhatják a korábban ugyancsak NCTA finanszírozással fejlesztett Mentortársas elnevezésű játékunkat is. A Mentortársas során a játékosok megtapasztalhatják, átélhetik, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük a hátrányos helyzetű gyerekeknek az iskolarendszerünkben.

A tanulmányúton tapasztaltak egyik üzenete számomra az volt, hogy a civil szektor „láthatósága” alapvetően meghatározza a civil szervezetek működését. A láthatóságot pedig nagyban erősíthetik azok az ernyőszervezetek, akik a hasonló területen dolgozó civil szervezetek tevékenységét koordinálják, valamint közös platformként képviselik is érdekeiket a mindenkori kormányzat felé. Magyarországon még nem minden területnek van e tekintetben ernyőszervezete és a létezők sem elég erősek még. Ahogy a civil szektor általában sem. 

A tanulmányúton megismert szervezetek szinte kivétel nélkül önkéntesekkel (is) együtt dolgoznak. Ez is megerősített abban, hogy jó úton járunk, hiszen a szervezetünknél mi is évről évre egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk az önkéntesség erősítésére. Az önkéntesség részben még kiaknázatlan Magyarországon, pedig az önkéntesek munkája erőforrás is az egyébként sokszor forráshiánnyal küzdő civil szervezetek számára.

Az IntegRÁCIÓ kampány keretében épp a fenti elemekre helyezzük a hangsúlyt: felismertük a láthatóság erejét, ezért választottunk kampány eszközt, de felismertük azt is, hogy mi, „különc civilek” kevesen vagyunk ahhoz, hogy rendszerszintű változtatásokat érjünk el. Úgyhogy olyan embereket, önkénteseket keresünk, akik tevékenyen is részt vennének az oktatási integráció népszerűsítésében és ennek érdekében tesznek valamilyen saját vállalást. Ahogy ők tették >>>.

Csempesz Péter – Motiváció Egyesület