Magyarországon sajnos igen keveseknek hangzik ismerősen a gyerekmúzeum kifejezés. A Norvégiáról alkotott általános képem alapján úgy hittem, náluk ez – mint oly sok téren akár a civil akár piaci szektorban – egészen másképp van. Meglepetésemre tévedtem. Mivel már évek óta kutatom a gyerekmúzeumokat, és külföldi útjaim egyik fő célpontja mindig a helyi gyermekmúzem, így nem volt ez másképp a norvég tanulmányút előtt sem. Ahogy megtudtam, hogy utazhatok egyből nagy lelkesedéssel vad internetes keresésbe vetettem magam, és rákerestem az oslói gyerekmúzeumra. Hitetlenkedve kellett szembesülnöm vele, hogy annak ellenére, hogy még olyan titkos reményem is volt, hogy egy ilyen fejlett ország fővárosában akár több ilyen intézményt is lesz lehetőségem felfedezni, csalódnom kellett, mivel megtudtam, hogy Osloban egyelőre még egyetlen működő gyermekmúzeum se létezik. Csalódottságomon azonban hamar felülkerekedtem, mikor ráakadtam a "Venner av Prosjektet Oslo Barnemuseum" /"Friends of Project Oslo Children's Museum" elnevezésű szervezetre, akik immáron több mint 10 éve dolgoznak az első norvég gyermekmúzeum létrehozásán.

A projekt ötlete 2005-ben született meg, az alapítvány munkatársai azóta folyamatosan dolgoznak különböző gyerekeknek szóló interaktív, fejlesztő foglalkozások kidolgozásán. A projekt szerves részét képezi a helyi egyetemmel való együttműködés, amelynek köszönhetően egyrészt széles önkéntes bázisra tett szert a szervezet, másrészt pedig a folyamatos közös kutató és terepmunkának eredményeképp több mozgó interaktív kiállítás illetve programcsomag jött létre.

A programok – a gyermekmúzeumok alapelveihez és módszertanához illeszkedve – olyan kreativitást fejlesztő feladatokból állnak, amelyek egyaránt érintenek művészeti, műszaki és társadalmi témákat.

A formálódóban lévő gyerekmúzeumnak épülete ugyan egyelőre nincs, viszont a közeljövőben egy másik múzeum átköltöztetése kapcsán lehet, hogy sikerül elnyerniük a megürült épületet, ami óriási előrelépés lenne a szervezet fejlődésében.

Az alapítványt egy amerikai hölgy vezeti, aki már hosszabb ideje él Norvégiában, és nem sokkal a letelepedését követően a fejébe vette, hogy megalapítja az eredetileg amerikai kezdeményezés norvég adaptációját. A szervezet képviselőjével egy konferencia szünetében sikerült összehoznunk egy rövidke találkozót a városi könyvtár teraszán, ahol röviden összefoglalta nekem a szervezetük működését, céljaikat és az azok elérésével kapcsolatos nehézségeket is.

A beszélgetés rendkívül inspiráló volt, lenyűgözött a szervezet vezetőjének lelkesedése, kitartása és elkötelezettsége. Amennyire időnk engedte én is összefoglaltam neki a hazai helyzetet, említettem neki, hogy hasonló még nem intézményesült gyermekmúzeumok létrehozását célzó folyamatok zajlanak hazánkban is, amelyek hasonló nehézségek előtt állnak, mint az ő kezdeményezésük.

Ugyan nyilván nem örültem, hogy pont a számomra ilyen kedves kezdeményezés számára ilyen nehéz az érvényesülés az országban - ahol a tanulmányút tapasztalatai alapján a civilek szektor egészen más fejlettségi szinten áll, és más számunkra talán másodlagosnak tűnő problémákkal küzd - mégis megnyugtató volt az érzés, hogy helyzetünk közel sem olyan reménytelen, és a megismert szervezet képviselőihez hasonló lelkesedéssel a Magyarországon is lehetséges a nyugat-európai  kezdeményezésekhez hasonló intézmények létrehozása és sikeres működtetése.

Arató Vilja - Magar Szociális Szövetkezet