Meglátogattam „Vidaråsen Village”-t, amely fogyatékkal élő emberek munka és lakóközössége, kb. 100 km-re Oslótól délre. A közösség a Camphill közösségek szervezetébe tartozik, amelyek először 1966-ban kezdték meg tevékenységüket Norvégiában. Látogatásom előtt nem sokat tudtam a Camphill közösségekről vagy teóriáról, nem is annak tanulmányozása, hanem a fogyatékossággal élő fiatalok önálló életvitelének kialakítása foglalkoztatott úgyis, mint a Williams szindrómás betegséggel élők szervezetének önkéntes támogatóját és tanácsadóját és úgyis, mint érintett szülőt.

A norvég tanulmány utunk első szakmai állomása a LLH nevű norvég LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transz, queer) szervezet volt, mely számomra különösen nagy jelentőséggel bírt, hiszen magam is LMBTQ emberekkel foglalkozom itthon, azon belül is az érintett csoportok konfliktusainak kezelésével, mediációval. A belvárosban fogadtak minket egy, az északiakra jellemző stílusos, de mégis egyszerű belsővel rendelkező irodában, ahol többünk azonnal megjegyezte, hogy ilyen környezetben mi is nagyon szívesen dolgoznánk. Nagy szeretettel fogadtak bennünket, és bár szép számmal érkeztünk, ez számukra egyáltalán nem okozott problémát. Hilde Arntsen, egy huszas évei végén járó hölgy - aki amúgy maga is érintett - egy közérthető és kifejezetten érdekfeszítő prezentációt tartott az LLH egyik fő projektjéről, a Pink Competency programról.

A norvég  Church City Mission (Kirkens Bymisjon) az evangélikus egyházhoz tartozó alapítvány, ami szociális területen tevékenykedik, többek között foglalkoznak alkoholbetegekkel, idősekkel, gyerekekkel és prostituáltakkal is, az egyházi feladatok, mint például a lelkigondozás és a templomi szolgálat ellátása mellett. 1855-ben alapították a szervezetet. Ma Norvégia egész területén megtalálhatók, és közel négyezer munkatársuk van, aminek a fele önkéntes. Az egyik, oslói központban jártunk, ahol egy projektjük keretében a Romániából szervezetten érkező roma koldusokkal dolgoznak. Ezek az emberek – köztük több nő – direkt koldulni jönnek Oslóba, pár hónapig maradnak, a pénzt hazaküldik, majd ők is hazamennek, aztán visszajönnek, vagy másokat küldenek a falujukból maguk helyett. A Church City Mission munkatársai kimennek közéjük az utcára, beszélgetnek velük - persze mindig kell egy románul beszélő kolléga is – és elhívják őket, hogy csatlakozzanak a nekik indított programjaikhoz.