Bariska Gábor, fotó: Fülöp Máté

A 90-es évek elején jelentek meg az első fiatalok és kisgyerekes családok a somogyi Visnyeszéplakon, hogy önellátásra, természetközeliségre, közösségi életre épülő települési modelljüket megvalósítsák. Míg a szomszédos öregfalu lassan elnéptelenedett, Széplak csak gyarapodott. Hit, egymásrautaltság, kemény munka és ökogazdálkodás: a falu több projektjét a Norvég Civil Alap is támogatta, ami azt is bizonyítja, korántsem csak kormánykritikus fővárosi ballibek kapnak támogatást a norvég államtól.

1990-ben Bariska Gábor elővett egy statisztikai évkönyvet, és kikereste azokat a magyar falvakat, ahol „sokan halnak meg és kevesen születnek”, emiatt olcsóbbak lehetnek a telkek. Így talált rá a zselicségi Visnye község elnéptelenedő külterületére, Visnyeszéplakra. Ötezer forintért vett egy telket, amin nagy dzsungel volt és egy romos ház. Rajta kívül többen is felfedezték vele egy időben Széplakot, a ma már több mint 150 lakossal bíró településrészt.

A Somogy és Baranya megye határán fekvő Visnye község fénykorában majd 600 lakossal büszkélkedhetett, de a XX. század második felében szépen lassan megkezdődött az elnéptelenedése. Visnyén és a hozzá tartozó Visnyeszéplakon 240-en élnek, mára a külterületi lakosság került többségbe. Széplak szerkezetileg olyan, mint egy szellős falu, a házak és a birtokok körülbelül 100-200 méterre fekszenek egymástól. Az áramot is csak az egyik utcába vezették be ’97-ben, csatornahálózat, vezetékes víz és műút nincs a településen. De ezek hiánya sem véletlen.

Mi történik itt?

Az ide költözők azt határozták el, hogy együtt, az adott lehetőségekből fognak megélni, valahogyan úgy, ahogy eleink éltek hajdanán, a természethez közel. A foglalkozás az embereknek itt másodlagos, állatai, földje mindenkinek van, ahogy a helyi iskolában is bárki taníthat, aki ezt a közösség érdekében felajánlja. Amit tudnak, maguknak termelnek meg. A már említett Gábor inkább iparosnak vallja magát, volt egy rövidebb köre a Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki karán, most házakat épít, de azt mondta nekünk, hogy mindig azzal foglalkozik, amire épp szükség van.

Találkoztunk Zaja Péterrel is, aki ’90-ben végzett a BME-n, majd Széplakra költözött, jelenleg elsősorban gyümölcsész, de amikor meglátogattuk, épp őshonos teheneket, borzdereseket fejt, majd a novemberi pár fokban lezuhanyozott a kinti napkollektoros zuhanyzóban. A tejet felesége, Anikó dolgozza fel sajtnak, vajnak, amiből a falubelieknek is jut. A falu polgármestere, Füszfás Balázs hat éve él Széplakon, azért is költözött ide, hogy az ideje nagy részét ne a munkahelyén, hanem a családjával töltse.

A 90-es évek elején jelentek meg az első fiatalok és kisgyerekes családok a somogyi Visnyeszéplakon, hogy önellátásra, természetközeliségre, közösségi életre épülő települési modelljüket megvalósítsák. Míg a szomszédos öregfalu lassan elnéptelenedett, Széplak csak gyarapodott. Hit, egymásrautaltság, kemény munka és ökogazdálkodás: a falu több projektjét a Norvég Civil Alap is támogatta, ami azt is bizonyítja, korántsem csak kormánykritikus fővárosi ballibek kapnak támogatást a norvég államtól 

A helyiek szerint Széplakban nincs semmi különleges, ők sem azok. Csupán míg a többség mindennap ugyanazt csinálja a fizetéséért, addig ők próbálják távol tartani magukat a „rabszolgamunkától”. Ha kenyér kell, búzát vetnek, ha jön a tél, megnyírják a birkákat, gyapjút fonnak, pulóvert kötnek. Csak azt és annyit, amire és amennyire szükségük van.

Bariska szerint a városban ha esik, ha fúj, be kell menned dolgozni. A főnök dönti el, mikor pihenhetsz, mikor ehetsz, és mikor lehetsz beteg, vagy lehet beteg a gyereked. A városban a csekkek áradatát nem te irányítod, egészségtelen levegőt szívsz, a csillagokat csak könyvből ismered, és a szomszédodnak jó, ha a nevét tudod. És akkor még az elfogyasztott élelmiszerek minőségéről nem is beszéltünk.

A közösség

Füszfás Balázs szerint a település zárt jellege ösztönzi a szoros együttműködést: az első buszmegálló 5-6 km-re van, napi 2-3 busz jár, közlekedni leginkább csak autóval érdemes, egyszerűbb mindent helyben, a szomszédok segítségével megoldani.

A kaláka Visnyeszéplakon egy modern szálakkal átszőtt élő intézmény. Gábor elmesélte nekünk, hogy például Zaja Pétertől rendszeresen kap tejet vagy sajtot, ő pedig cserébe asztalos vagy más iparosmunkát végez Péteréknél, akik a tejet és az elvégezett munka mennyiségét egy füzetben vezetik, hogy látható legyen, éppen merre billen a mérleg. A csere tehát mindennapos, pénzt is használnak, de leginkább csak Széplakon kívül. Szintén Bariska Gábor szervezi a nagyobb közösségi beszerzéseket. Összegyűjti az igényeket, megbízható termelőket, gyártókat keres, kicsit alkudozik, aztán leszállítja a termelői áron beszerzett lisztet, tuját, az állatoknak a mázsányi nyalósót.

Persze nem a túlélés motivál minden közösségi akciót: a széplakiak együtt ünnepelnek, mulatnak, rendszeresen vitatnak meg önkormányzati döntéseket a szűkös faluházban, ahová már lassan nem férnek be. Szóval közösség van, csak egy „nagyobb tető” hiányzik a fejük fölül.

Magyar hagyományokat is támogat a Norvég Alap

Két egyesület is köthető a faluhoz, mindkettőt támogatta a Norvég Civil Támogatási Alap, amely olyanokat is szponzorál, akik szőrén ülik meg a lovat, tarsolyt hordanak, nem hipszterségből van bajuszuk és vallásosak.

A Visnyeszéplaki Faluvédő és Közművelődési Egyesület azért jött létre, hogy saját önkormányzat híján a visnyeszéplakiak érdekeit képviselje Visnyén. Az egyesület az iskola szervezésében is benne volt, most is többek között oktatással foglalkozik: a norvégok 6 millió forintos támogatásából több mint 10 féle képzést kínálnak helyieknek, egyebek mellett gyümölcsészetet, fafaragást, gombaismeretet.

A másik, az Édenkert Egyesület a magyar ökofalu kultúrát próbálja népszerűsíteni. Bariska Gábor elnök szerint kétféle ökofalu létezik: az egyik, ahol a házakon napelem van, az utca végén szelektív sziget, az utakon elektromos autó. A másik, ahol közösség van: az emberek együtt művelik a földet, a füvet az állatok legelik, a gyerekeket szintén együtt nevelik, nem halmoznak, nem törekszenek hatalomra, örülnek a másik sikerének. Az Édenkert Egyesület 2013-ban 2 millió forint támogatást nyert Gyapjú-programjához családos táborok megvalósítására. A gyapjú megmunkálását bemutató programsorozatra főleg családok érkeztek, hogy felnőttek, gyerekek együtt tanulják meg a gyapjúnyírást, -mosást, nemezelést, fonást, festést, farkasolást, kártolást, ványolást, szövést és kötélverést.

Intézményesség a paradicsomban

Visnyeszéplakot egészen 2010-ig a visnyei polgármester vezette, Füszfás 2010-ben egy teljesen leharcolt önkormányzatot vett át. Ma 11 hektárnyi földön gazdálkodnak, hat pásztor vigyáz a közös nyájra és az önkormányzat összesen 36 embert foglalkoztat. Az önkormányzat kihasználja az adódó állami segítséget: 30 millió forintos állami támogatás mellett a település a mezőgazdasági Start Munkaprogram 46 milliójából is gazdálkodhat.

A kilencvenes évek óta többszörösére növekedett a visnyeszéplaki birtokok ára. Híre ment a „Paradicsomnak”, ami újabb leköltözőket vonzott. A közösség tagjai maguk között megállapodtak, ha eladják a birtokukat, akkor azt csak „hasonszőrűeknek”, akik vállalják a Széplakra költözést, és nem drágábban, mint a telek vételi ára és a hozzáadott érték együtt. A faluban mindenki aláírta, kivéve a vadászokat és az őslakosokat, szóval a kérdés nem lett megoldva. Annak azért híre ment, hogy keményen kell dolgozni, és a falu törekszik arra, hogy maga válassza ki az új lakosait.

Nincs „kényszerített oktatás”

A Visnyeszéplakhoz legközelebb eső iskola 25 km-re, Kadarkúton található, az első buszmegálló viszont egy több kilométeres erdei séta után érhető el. Mióta Széplakon születtek gyermekek, a szülők szerettek volna saját iskolát. A Faluház állandó iskolává alakítását még Magyar Bálint oktatási minisztersége idején meszelték el a vízelvezetés hiányára hivatkozva, azóta többféle megoldással is próbálkoztak, ma a mezőörsi Magyar Műhely Alapítvány neve alatt alapítványi iskolaként működnek. Jövőre nem tudják mi lesz, ha csökkentik az alapítványi iskolák támogatását. (Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter legutóbb már úgy nyilatkozott, hogy erre nem kerül sor. – szerk.)

Ha öt-hat ötödikes korú gyermek van a faluban, akkor a gyerekek szülei felosztják egymás között a szaktanári pozíciókat. Az alsó tagozat négy osztálya összevontan működik, minden gyerek persze a korának megfelelő oktatást kap. Gábor tesióráján volt hordóra dobás kosárpalánk hiányában, atlétikai mutatványok, amerikai foci – és elképzelhetetlenül finom alma. Mindig próbálnak alkalmazkodni az aktuális alaptantervhez, de kihasználják a természet, a helyszín adottságait, szeretnek művészkedni, faragnak, szőnek, fonnak, nemezelnek.

Fotó: Fülöp Máté Szöveg: Bárdi Bálint 
​A hvg.hu cikke Visnyeszéplaki Faluvédő és Közművelődési Egyesület és az Édenkert Egyesület projektjeiről, melyeket a Norvég Civil Támogatási Alap támogat. Forrás: http://hvg.hu/itthon/20141127_Visnyeszeplak_Norveg_alap_okofalu