Ha gyerekedet egyedül nevelő anyaként családi jegyet akarsz váltani – sok helyen azzal szembesülsz, hogy nincs erre lehetőséged, ha nem tudsz felmutatni egy apát. Bár azt gondolod, hogy igenis van családod, a társadalom sokszor csak „csonka családként” tekint rád és gyerekeidre, és aligha kíváncsi arra, hogy milyen kihívásokkal szembesülsz nap mint nap. Az egyedülálló szülők (akiknek 86%-a nő) az elmúlt években-hónapokban kezdtek elindulni az önszerveződés útján – felismerve, hogy ha ők nem fognak össze, mástól sem várhatnak segítséget. Március 21-én az egyedülálló szülők világnapján, öt helyszínen rendeztek flash mobot, mellyel számos jegypénztárost, etika tankönyvírót és döntéshozót megcáfolva kiáltották világgá: hogy „az egyszülős család is család”!
Az egyedülálló szülőknek számos nehézséggel kell szembesülniük. Nehezebben kapnak munkát, általában kevesebb pénzből és időből gazdálkodva kell felnevelniük gyerekeiket, mint párjukkal élő társaiknak. Ennek ellenére a jelenleg jogszabályi környezet nem veszi figyelembe ezt a hátrányt. Bár az élet számos területén nem csak az érintett szülők, de gyerekeik is előítéletes megközelítéssel szembesülnek, mégsem tekinti őket sérülékenynek a rendszer. Így a nyári szünet alatt a gyerekek elhelyezését egyetlen plusz szabadságnap nélkül kell megoldania az egyedül álló szülőknek, és nem számíthatnak sem kiemelt tankönyv, sem étkezési támogatásra gyerekeik számára. Sőt, még arra sem, hogy családi jegyet válthassanak az arborétumba. Zámborszky Esztert, a Holdam Egyesület munkatársát ez a mélységesen felháborító élmény indította el azon az úton, hogy összeszervezze a Miskolcon élő egyedülálló anyákat, és elindítson egy önsegítő csoportot.
Lehet vitatkozni arról, hogy ki, mit tekint igazi családnak, hogy jó-e hogy a szülők nagyobb része válik el egymástól, mint száz éve. Ugyanakkor nem lehet elmenni a tény mellett, hogy egyszülős családok igenis nagy számban léteznek Magyarországon is, és mindannyiunk közös érdeke, hogy ezekben a családokban felnövekvő gyerekek is megkapjanak mindent, ami a sikeres élethez szükséges. „Ha a hagyományos családmodellt tartjuk csak megfelelőnek, akkor már a két szülő és gyerekek verzió sem mondható „normálisnak”, hiszen régen három-négy generáció élt együtt” – osztja meg fenntartásait Eszter a ma sokszor egyedül üdvösnek tartott családmodell kapcsán.
Az elmúlt időszakban sok miskolci anya vált tagjává az Egyedülálló Anyák Hangja kezdeményezésnek, ahol problémáikat és örömeiket egymással megosztva, egymást megerősítve, üzeneteiket megfogalmazva váltak igazi közösséggé. A mostani flashmob ötletadói az elmúlt hónapokban sikeres fórumszínházi előadást is létre hoztak, amelyet számos bemutató alkalmával hosszú beszélgetések követtek. „Sokszor kaptunk olyan visszajelzést, hogy a nézők még napokkal az előadás után is az ott felvetett kérdéseken gondolkodtak.” – emlékezik vissza Eszter. „Számomra ez a legfontosabb eredmény. Ha az egyes emberekben elindulnak folyamatok, akkor azok egy idő után az egész társadalomra hatást tudnak gyakorolni.”
A témával kapcsolatban érintett civil szervezetek összefogásával céljuk egy országos hálózat kialakítása, amely a döntéshozás szintjén is képviselni tudja a mindezidáig szőnyeg alá söpört szempontokat. Március 23-án pedig már a Népjóléti Bizottság fogja vitatni az indítványt, amely az egyszülős családok családi pótlékának, tankönyv- és étkezési támogatásának emelését kívánja elérni. Szeretnék, ha hosszabb távon olyan erős és széles szövetséggé tudnának válni, mint a nagycsaládosok hálózata. Az érintettek száma ugyanis még az említett 20%-nál is nagyobb, ha hozzá számoljuk azokat a funkcionálisan egyszülős családokat, ahol a másik szülő külföldön vagy más városban dolgozik, így családja mindennapjaiban szintén nem tud részt venni.
